Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
III. Tamás Lajos, a tudós és tanár
240 Istvánnal elsőként kezdte tanulmányozni, sőt bírálni Saussure, a prágai iskola és Bühler tanításait és megfogalmazni az akkori idősebb nyelvésznemzedék felfogásától több tekintetben eltérő módszertani elveit. Általános nyelvészeti munkássága főként hangtani és fonológiai jellegű. Meglehetősen korán kezdett foglalkozni e diszciplínával, amelynek különösen nagy jelentőséget tulajdonított a nyelvoktatásban, mégpedig a nyelvi interferencia elkerülésében. Egyik alkalommal egy újságíró arról faggatta, hogy “van-e szükség nyelvészetre7“ Tamás Lajos határozottan válaszolt: “A kérdésnek ebben a formában való fölvetése félreismerhetetlen szellemi nyomorúságra utal“, majd hozzáfűzte: “Társadalom és nyelv kölcsönösen feltételezik egymást. S ahogy szakadatlan folyamat maga az egész társadalom, úgy a nyelv élete sem merev állapot, hanem kisebb-nagyobb embercsoportokban elharapódzó tendenciáknak a nyelvrendszert részeiben módosító, folytonos mozgásban tartó működése olyan új egyensúlyi helyzet irányában, amely megfelel a nyelvközösség irányváltozásának.“’7'' Komplex módszert alkalmazva írt tanulmányt a hangváltozások problematikájáról. Említést érdemel a Magyar Nyelv 1939-es évfolyamában megjelent értékes írása, Állandó szociális értékű hangkii/önbségek a nyelvi ábrázolásban (Magyar Nyelv, 35, 1939. 8-12), amelynek középpontjában az a ma is helytálló helyes megállapítás áll, hogy a jelentést nem a szótest egyes hangjai, hanem ezek együttesen differenciálják. Foglalkozott a nyelvi hang egyéni és társadalmi jegyeivel ( A nyelvi hang közösségi és egyéni sajátságai, Archívum Philologicum, 1947. 75-89). Ugyancsak a Magyar Nyelv hasábjain jelent meg az a másik, a múlt század közepe óta állandóan napirenden lévő kérdésről szóló tanulmánya, amelyben azt fejtegeti, hogy tudatosak-e a hangváltozások? {Tudatosak-e a hang\>állozások? Magyar Nyelv, 43. 1947. 92-102 és 161- 172). Mint ismeretes, a különböző nyelvközösségek hangképzési szokásai, beszédmozgásai többé-kevésbé lassan átalakulnak, módosulnak. Saussure is azt vallotta, hogy mindig voltak és lesznek hangváltozások, 373 Fiatal Magyarország. 1948. június 10. 8.
