Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
III. Tamás Lajos, a tudós és tanár
238 napjainkban is lapozgathatják tanulmányaik során, továbbá az, hogy 1983- ban a Német Szövetségi Köztársaságban, a romamsztika klasszikus hazájában is kiadták Einführung in die historisch-vergleichende romanische Spachwissenschaft címmel Johannes Kramer és Rainer Schlösser fordításában. Könyvében a népi latin, a vulgáris latin és ennek továbbélése, fejlődése, a romanizálódás különböző változatai állnak a középpontban. Mint ismeretes, vulgáris latinon a beszélt nyelvet értjük a mindenkori irodalmi nyelvvel szemben. A vulgáris latin (népi latin) régebbi, mint a klasszikus latin. Előbb volt népi nyelv és csak azután alakult ki belőle az irodalmi nyelv. A latin irodalomban több műfaj érdekes vulgáris latin szempontból. Főként a komédia íróknál, így Plautusnál találunk népnyelvi sajátosságot. Egy századdal később Terentiusnál már kevesebb beszélt nyelvi elem mutatkozik, ugyanis ő a művelt osztály költője volt. Az epistula-irodalomban is sok népnyelvi jelenséggel találkozunk, különösen Cicerónak Atticushoz írt leveleiben. A kereszténység népi eredetű lévén, az egyházatyák is felkarolták a népnyelvet. Néhány fontosabb vulgáris latin szöveg: Petromus Arbiter: Cena Trimalchionis; Appendix Probi; Apicn (Celn) de re cocumaria, libri X. - szakácskönyv; Mulomedicina Chiroms - állatorvosi szakkönyv; Palladius: Opus agriculturae, libri XV. - mezőgazdasági szakkönyv; Pedanius Dioscurides: De matéria medica, amely sok balkáni trák-illir növénynevet tartalmaz; Epistula Anthim ad gloriosissimum Theudericum de observatione ciborum - eredeti VI. századi orvosi munka; Grégoire de Tours: História Francorum, Isidorius sevillai püspök: Etymologiae. Ami a vulgáris latin szókincset illeti, nagyon sok vulgáris latin szónak a létezését csak a mai román nyelvekben meglévő alakokból való visszakövetkeztetés útján tudjuk megállapítani. Tamás Lajos szól a történeti összehasonlító módszerről, a neolatin nyelvekről és azok felosztásáról. Célja az, hogy képet adjon a latin nyelvi rendszernek azokról a szerkezeti változásairól, melyeket ismernünk kell ahhoz, hogy megérthessük a neolatin nyelvek fejlődését. Fejtegetéseinek alapját tehát a vulgáris latin jelenségei képezik, ezek közül is elsősorban azok, amelyek az összes vagy a legtöbb neolatin nyelv története szempontjából fontosak.
