Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)

III. Tamás Lajos, a tudós és tanár

237

szerint két külön irodalmi nyelvnek a szüksége fel sem merülhet. A toszk- geg nyelvi kétféleség a feudális török korszakból maradt fenn, melynek fokozatosan meg kell szűnnie. A nyelvi egység pedig nem robbanásszerűen jön létre, hanem kedvező politikai, gazdasági és kulturális feltételek mellett is hosszú időre van szükség megvalósulásáig.

Hazai iskolaalapító, ronianisztikai tevékenysége

Tamás Lajos már elemistaként, kedvtelésből latin tankönyvekben búvárkodott így fordult érdeklődése a neolatin nyelvek felé. “Ha valaki ismeri a latint és az óegyházi szlávot, legalább egy tucat nyelv kulcsának birtokosa“ - vallotta és ha csak a latinnál maradunk “ez az előszobája a már nem beszélt dalmátnak, a Svájcban és Olaszországban ismert retorománnak, vagy ladinnak, a szárd tájnyelvnek, az olasznak, a provenszálnak, a frankoprovenszálnak, a franciának, a katalánnak, a spanyolnak, a portugálnak és a románnak, vagyis - a neolatin nyelveknek“.

Később ráébredt a nyelvek közti rokonságra is. “Középiskolás koromban idegen nyelvű zsebszótárakat, újságokat, könyveket vásároltam, és sok nyelvrokonsági tényt fedeztem fel, mégnem az egyetemre kerülve nagy bosszúságomra ki nem derült, hogy ezekre az összefüggésekre már a múlt században rájöttek“.

Tovább folytatta tanulmányait a neolatin összehasonlító nyelvészet terén és aztán mint egyetemi oktató, e tantárgy előadójaként játszott kiemelkedő szerepet Több évtizeden át minden francia, olasz, román, spanyol és később portugál nyelvszakos is hallgatta őt az egyetemen. Lényét sziporkázóan friss szellem, jó kedély és emberség jellemezte. Mint az igazán nagy professzorok, örökké tanult és tanított, és megtanított bennünket arra, hogy mint ő, szívvel és lélekkel oktassunk

Az összehasonlító neolatin nyelvtudomány hazai művelését és egyetemi oktatását ő emelte karunkon európai színvonalra. Sokrétű elfoglaltsága ellenére, a hatvanas években egyetemi jegyzetet készített újlatin nyelvészetből a hallgatók számára (Bevezetés az összehasonlító neolatin nyelvtudományba, 1963). E hézagpótló mű értékét bizonyítja, hogy tankönyvvé átdolgozott kiadásait (1969, 1977) a hallgatók