Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)

I. A magyarországi román studiumok elindítói

18

bátrine.pi) achmate .>•/' indreptaie de ... last, 1852 (Népdalok. Balladák (népballadák)) című gyűjteményét, valamint Poezii populäre ale romául lor (A románok népköltészete) című kötetét 1866-ban. A népdalok hangja, közvetlensége jellemzi Doine $i lácrámioare, 1853 (Népdalok és gyöngyvirágok) című gyűjteményét is. Costache Negruzzi történelmi témájú novellákat közölt és tanulmányokat írt a népköltészet köréből. Nicolae Bälcescu pragmatikus szemszögből tanulmányozta a történelmet. Alecu Russo megírta Cántarea Romániei, 1850 (Románia éneke) című müvét. Mihail Kogälniceanu pedig 1845-1852 között közzétette a Letopisetele Tárii Moldovei (Moldvaország krónikái) című művét. Ezek az alkotások megnyerték a néptömegeket a népköltészetből táplálkozó román kultúra kialakításához és nagymértékben áthatották Románt is. Ezekkel kell kapcsolatba hoznunk a nagyváradi Olvasókör irányelveit.

Al. Roman maga köré tömörítette a lelkes és értelmes fiatalokat és sikerült megteremtenie Nagyváradon “a románok müveit, összetartó egyesületét, amelyet csillagként ragyog be az Olvasókör ”4~.

Az első összejövetelt 1852. június 25-én tartották, Roman elnökletével a “görög katolikus román fiatalság szemináriumáénak termében, amely egyébként az Olvasókör székhelye volt. Miután felolvasták az alapszabályt, kinevezték Vasile Erdeli püspököt az Olvasókör patrónusának és megjelölték az első bizottságot, amelynek tagjai: Petru Venter elnök, Gheorghe Deleanu titkár, Paul Vela-Ventrariul pénztáros és Vasile lutiu könyvtáros voltak.

Az Olvasókör, Roman ügyessége folytán, gazdag tevékenységet fejtett ki. Tagjai a román nyelv és irodalom iránti szeretetet akarták felébreszteni. Havonta összegyűltek, és ilyenkor saját vagy más költők verseit adták elő, novellákból olvastak fel, énekeltek, társalogtak. Az összejöveteleken nemcsak az Olvasókör tagjai vettek részt, hanem Nagyvárad és környékének egész román társadalma. Évente kétszer- háromszor irodalmi ünnepségeket tartottak és ezeken megjelent Bihar, Szilágy, Szatmár és Kolozs megye egész értelmisége. Az ünnepségeket bálok követték a Zöldfa teremben4'.

Az alapszabály vezércikkelye megjelölte az Olvasókör rendeltetését: “Az Olvasókör a román tanulóifjúság egyesülete vallásra való tekintet * 43

4‘ Bolca. Vasile: Dascnli din Bihar. Vestitorul. VII. 19-20. 9.

43 Vartolomci. Vasile: Mőrturii culturale hihorene. Kolozsvár-Cluj. 1944. 76.