Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
II. A Román Tanszék bekapcsolódása a nemzetközi filológia vérkeringésébe
203 küzdött meg, s ezért sikeresebb munkát is végzett. Eustatievici megkezdte a román ortodox elemi oktatásügy megszervezését. Célul tűzte ki nevelésre alkalmas tanítók képzését, tankönyvek írását és a már meglevők románra fordítását. 1786- nyarától 1791 -lg a szebem űn. Normalschule- ban nyári tanfolyamot indított a már működő német és magyar kurzusok mintájára. Nagy Béla felveti a kérdést, hogy miért éppen a fanarióta Constantin Mavrocordat kérte fel Dimitrie Eustatieviciet az első teljes, román nyelven írott román nyelvtan megírására. A vajda ismerte a nyelvtaníró apját és sokat tudott a bolgárszegiekről. Constantin Mavrocordat 1730-ban került először hatalomra és szinte egészen haláláig, 1769-ig uralkodott hol Moldvában, hol Munténiában. A fanarióta korszak, de talán az egész román történelem egyik legvitatottabb alakja. Mint török zsoldban álló, Konstantinápoly minden utasítását és parancsát végrehajtani kényszerülő tisztviselő, aki az “uralkodáshoz“ való jogát a Portától 39 év alatt tízszer vásárolta meg, megpróbált felülemelkedni az intrika, megvesztegetés, besúgás és politikai gyilkosságok “hétköznapiságán“. Intellektuális és enciklopédikus neveltetése arra serkentette, hogy ne csak a hanyatló Ottomán Birodalom rendeletéinek szolgai végrehajtója, hanem - szűk korlátok között - a román bojárság érdekeinek is képviselője legyen. Reformernek is tekinthető. Nyomdákat állított fel, lefordította románra a legszükségesebb egyházi segédkönyveket, elrendelte, hogy az állami tisztviselők románul levelezzenek hivatalával, ellenőriztette a papok felkészültségét stb. Iskola- és kultúrpolitikája az érdeklődés középpontjába állította a román nyelvet, mely nyelv - miután kezdte visszaszorítani a templomokban az óegyházi szlávot - helyet követelt magának az oktatásban is. Az iskolákban azonban csak olyan nyelvet lehetett tanítani, amelynek grammatikája volt. Ezért felmerült egy nyelvtan összaállításának igénye, amelynek maga a fejedelem, Constantin Mavrocordat tett eleget, mégpedig William Wilkinson egykori bukaresti angol konzul szerint 1735-ben. Mavrocordat a tanulmvágyókat az ő cirill és görög betűs, Moldvában és Havaselvén egyaránt elterjedt nyelvtanának használatára buzdította. Arra vonatkozóan, hogy ez a nyelvtan nyomtatásban is megejelent volna-e, nincsenek megbízható adatok. Mindenestre ha a “fanarióta-grammatika“ nyomtatásban is napvilágot látott volna, akkor legalább egy példánynak
