Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
II. A Román Tanszék bekapcsolódása a nemzetközi filológia vérkeringésébe
204 elő kellett volna kerülni. Constantin Mavrocordat nyelvtanáról csak annyit tudunk, amennyit arról Wilkinson írt, hogy nem érhette el a kívánt eredményt, mert bármennyire is müveit fanarióta volt a fejedelem, neveltetésénél fogva nem nyert alapos latin grammatikai ismereteket, márpedig román nyelvtant ilyen képzettség nélkül készíteni nem lehetett. Az iskolai oktatásban ezt a grammatikát nem lehetett használni, mivel módszere, felépítése nem tette alkalmassá erre. Csupán “a magasabb társadalmi osztályok körében“, melyhez a fejedelmi udvar tisztviselői, a kereskedő-bojárok, az állami hivatalnokok, az egyház papjai és a várnagyok tartóztak, terjedt el. Ortográfiái vezérfonal volt Mavrocordat számára, aki a hivatalos levelezést román nyelven folytatta. Ilyen előzmények után kérhette fel a fanarióta fejedelem az akkor már Kijevben tanuló “Dominus Demetrius Eustaphiades“ hallgatót, akinek kiemelkedően jó tanulmányi előmeneteléről az apa jóvoltából már Bukarestben vagy Jászvásáron értesült, hogy készítse el a beszélt román nyelv grammatikáját, azaz egy olyan nyelvtant, amelyet diák és tanító egyaránt használhat. A grammatikai ismereteken túl pedig nyújtson betekintést a keleti egyház dogmatanába is. Tehát magyarázzon és neveljen - egyszerre! Az 1757, szeptember elsejére elkészült nyelvtant Eustatievici Konstandinosz Mavrokordátosznak ajánlja, de amint Gáldi László megjegyezte: “chose cuneuse , cette grammaire, dédiée au prince Constantin Mavrocordato, n'était pas consacrée á la langue greque, mais á la langue roumaine.“359 Nagy Béla munkájából fény derül arra is, hogy meddig jutott el a román filológia Eustatievici grammatikájának elemzésében. A német, az olasz és a magyar filológia is foglalkozott az első román nyelvtannal és annak írójával, de életéről és munkásságáról monográfia nem jelent meg. A szerző értékeli Fr. J. Sulzer (1781), T. Cipariu (1870), C. Erbiceanu (1878), L. §áineanu (1892), A. Densusianu (1892), C. Diaconovich (1898), N. Iorga (1901), §t. Pop (1911), I. Bianu (1913), R. Iona§cu (1914), Al. Barseanu (1902), A. Bunea (1902), S. Dragomir (1914), G. Sima (1915), O. Ghibu (1916), I. Popovici (1938-39, 1943), Gáldi László (1939, 1942, 1964), Nicolae Albu (1944) I Tóth Zoltán (1946; 1959), 359 Gáldi László: Les mots <l' origine néogreque en roumain a I'époque des phanariotes. Budapest. 1939. 28.
