Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
II. A Román Tanszék bekapcsolódása a nemzetközi filológia vérkeringésébe
202 Tudtak ószlávul, egyesek latinul, sokan beszélték a görögöt és a szász Brassó közelsége miatt értették a németet is. Eustatie Grid anyagi helyzete lehetővé tette, hogy fiát Kijevben tanítássá tovább, és így Dinutrie Eustatievici lett az első, egyetlen és ugyanakkor utolsó erdélyi román, aki a magas követelményeket támasztó Kijevi Akadémián helyt tudott állni. A Kijevi Akadémia ugyanis a XVIII. században Kelet Sorbonne-ja volt; tanárai a latin kultúra ortodox változatát terjesztették és ily módon hozzájárultak az orosz, ukrán, lengyel, román és szerb ortodoxia kulturális fejlődéséhez. Itt ismerkedett meg Eustatievici Alvarez latin grammatikájával, Prokopovics műveivel, Gedeon Slominski és G. Konyisszkij poétikájával, az ukrán képverssel, a sajátos kijevi tomista dogmatizmussal és az akadémia egyik névadójának “vallástételeivel“. Szert tett bizonyos kissé felszínes filozófiai, logikai, matematikai, retorikai és hebraisztikai ismeretekre. A családi neveléssel magával hozott antikatolicizmusa pedig megerősödött. Az Oroszországból hazatérő Eustatievicinek nem volt könnyű dolga; és helyzete kétszeresen is nehéznek tűnik akkor, ha figyelembe vesszük, hogy hazatérésével majdnem egy időben nyitja meg kapuit a balázsfalvi iskola (1754), amelyet úgy is értékelhetünk, mint az unitus románság tudatos törekvését a kulturális és később az ebből kibontakozó politikai felkészülésre. Tanári működését Dimitrie Eustatievici Bolgárszeg ortodox román iskolájában kezdte meg. Elsősorban nyelvtant tanított, de nemcsak a fiatalabbaknak, hanem idősebb tanító társainak is. Bolgárszegen kapott végleges formát a grammatika és bizonyára itt illesztette hozzá a nyelvtan négy fő része után - a gyakorlati tapasztalatok figyelembevételével - a tágyalt anyag átismétlésére és feldolgozására szolgáló kérdés-felelet részt is. Nem sokáig maradt a brassói román iskolában. 1762 és 1768 között kisebb megszakításokkal püspöki titkár volt Bolgárszegen, Resináron és Szebenben. 1786-ban kinevezték az erdélyi nem egyesült román iskolák igazgatójává, és ezzel kezdetét vette az első román nyelvtaníró életpályájának legtermékenyebb szakasza. A már nem fiatal igazgatónak nem volt könnyű dolga. Meg kellett küzdenie az analfabétizmussal, a szegénységgel és gyakran a meg nem értéssel. Gh. §incai az unitus Balázsfalván kevesebb gátló tényezővel
