Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
II. A Román Tanszék bekapcsolódása a nemzetközi filológia vérkeringésébe
(Gospodja ministarka - A miniszterné, 1931; Oza/oscena porodica - A gyászoló család, 1934; Pokqjnik - A megboldogult, 1937). Mind Mu$atescu, mind Nusic “korának krónikása“ volt, egyazon élességgel és következetességgel támadjak vígjátékaikban a társadalmi visszásságokat, teszik nevetségessé a parvenük, a beérkezettek és feltörekvők világát. Pontos látleletet adnak egy olyan társadalomról, amelyben a pénz és a születés szerinti értékrend uralkodik. PálfFy szemügyre veszi azokat a motívumokat, amelyek a két szerző eszmei, felfogásbeli rokonságára mutatnak. Vígjátékaik először is olyan korszakban keletkeztek, amikor a gazdasági válság világviszonylatban is alapjaiban rendítette meg az ipari és finánctőkét. Mu$atescu és Nusic színműveinek anyaga a hazai valóság. Nem a felszínt, hanem a társadalom mélyében rejtőző erőket tárják fel. Világosan mutatják, hogy a megszerzett hatalmat visszaélésekre, tisztességtelen üzletekre is felhasználják a karrierista szereplők. A két vígjátékírót egymáshoz közelíti az, hogy darabjaik cselekményre épülnek, de ez nem jelenti a jellemzésről való lemondást. A jellemekben affinitás fedezhető fel A cselekmény bonyolításában váratlan fordulatok, komikus elemek színezik mindkét szerző darabjait. Tanulságos megvizsgálni, hogy a felelős pozíciókba milyen úton- módon kerültek be e vígjátékok szereplői,továbbá a rokonság haszonlesését, amely a beérkezett családtagoktól előnyöket akar kicsikarni. Jelentős helyet foglal el mind Mu$atescu, mind Nusic vígjátékaiban a kispolgárság gondolat- és érzelemvilágát foglalkoztató kérdés: az örökség mint szűkös anyagi feltételekből kitörni vágyás, a társadalmi emelkedés eszköze. Közös vonás mindkét szerző vígjátékaiban, hogy egyes szereplők előszeretettel használnak idegen, francia szavakat és kifejezéseket. Tanulmányával Pálffy Endre azt akarta bebizonyítani, hogy a közvetlen kapcsolatot nélkülöző müvek és írók közötti összehasonlításnak ismeretfeltáró értéke van Adalékok az Arany - Co$hnc párhuzamhoz című tanulmányában (Filológiai Közlöny, 1969. 1-4. 221-228.) a két költő közötti affinitást követi nyomon, részleteiben alátámasztva azt A magyar és a román
