Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
II. A Román Tanszék bekapcsolódása a nemzetközi filológia vérkeringésébe
181 Tetten érhető a korszak irodalmának bizonyos fokú urbanizálódása. Kezdeti paraszti tárgyú regényei után M. Sadoveanu a kisvárosok élete felé fordul. Cézár Petrescu, Camil Petrescu és mások egyes regényeik színhelyéül a fővárost választják. A regényről szólva Pálfíy megállapítja, hogy az alkotók átveszik a modern regény technikai újításait, idegen hatásokat fogadnak be. Camil Petrescu Stendhal és Proust eljárását ötvözi egybe a maga egyéni módján, G. Cálinescu a balzac-i klasszikus realista regény technikáját veszi át, Rebreanutól nem idegen egyfajta naturalizmus. De magában Rebreanu életművében is jelentős fejlődés követhető nyomon: A Ion-1 a Lázadástól olyan szemléletbeli és szerkezeti különbségek választják el, mint a Karenyina Annát a Háború és béke tői. Ebben a korszakban tűnik fel a román irodalomban a háborús regény is Rebreanu Akasztottak erdeje című müvével. A háború borzalmai olyan kiváló regényírókat foglalkoztatnak mint M Sadoveanu (Lüpusneanu utca), H. Papadat Bengescu (A sárkány), Cézár Petrescu (Sötét évek) és Camil Petrescu (A szeretem utolsó éjszakája, a háború első éjszakája). Jellemzője még e korszaknak, hogy a kritikai realizmus más ízlésáramlatokkal (klasszicizmus, romantika) keveredik. Arghezi egyes írásaiban romantika és realizmus ötvözésével találkozunk, Sadoveanunál pedig nemegyszer egyazon írásmü klasszicista, romantikus és realista elemek szombiózisát mutatja A két világháború közötti szakasz irodalma általában őrzi a hagyományokat, újításai pedig legszembetűnőbben a regényben és a költészetben mutatkoznak. A kép igen változatos, a szerkezeti újításoktól az élménypszichológia tudatos alkalmazásáig, a szimbolizmus továbbélésétől az avantgardista kísérletezésig terjed a skála. Sűrűn müveit műfajcsoport az epika s ezen belül a regény. A írók közül Panait Istratival, Hortensia Papadat-Bengescuval, Camil Petrescuval, Ionéi Teodoreanuval és Gib Mihäescuval foglalkozik behatóbban a szerző, de bővebben olvashatunk a tanulmányban Ion Minulescuról, a két világháború közötti időszak szimbolista költőjéről, az un. tradicionalistákról, az avantgardista költőkről és folyóiratokról, a magukat hermetikusoknak nevező írókról stb. (Ez utóbbiak elnevezésüket Hermész Kiszmegisztosztól, illetve az egyiptomi misztikus tanításokról szóló iratoktól kölcsönözték A román hermetizmus alapítója Ion Barbu.
