Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
II. A Román Tanszék bekapcsolódása a nemzetközi filológia vérkeringésébe
182 Költészete híven tükrözi az irányzat törekvéseit, melynek lényege: az emberi elme képtelen behatolni a létezés titkaiba, amelyeket egyedül az égi hatalmasság tart kezében.) Ember és társadalom Tudor Mu^atescu és Branislav Nusic vígjátékaiban című tanulmányában (Filológiai Közlöny, 1967. 3-4. 429- 436.) Pálffy Endre két olyan író között igyekszik párhuzamot vonni, akik között a személyes kapcsolatra, az egymásra való kölcsönhatásra nézve nincsenek adatok és éppen ezért bizonyítani kívánja, hogy azonos vagy hasonló történelmi, gazdasági, társadalmi feltételek talaján azonos vagy hasonló eszmeiségű, mondanivalójú, művészi megformálású művek sarjadhatnak. Mu§atescu (1903-1970) ugyan nem foglal el olyan jelentős helyet a román irodalom fejlődésében mint Nusic (1864-1938) a délszláv népek irodalmának történetében, de vitathatatlan, hogy a két világháború közötti periódusban rendkívül népszerű volt. Drámaírói tevékenysége páratlanul gazdag, mintegy száz eredeti színpadi alkotása s körülbelül 300 fordítása, illetve átdolgozása jelzi a termékeny írói pályát. Ezeknek többsége az idők folyamán megfakult, s mindössze egy kötetre terjedő vígjáték állta ki az idő próbáját. Nusic tevékenysége öt évtizedet ível át s szinte valamennyi műfajt művelte, de valójában vígjátékai tették nevét ismertté. Mindketten polgári családból származtak. A szülők közös jellegzetessége a műveltségre törekvés, a művészetek s főként a színház iránti lelkesedés. Korán, iskolás korban kezdenek írni. Életpályájuk sok hasonlóságot mutat. Mu$atescu a bukaresti egyetemen, Nusic a grázi és belgrádi egyetemen folytat jogi tanulmányokat. Szellemiségük azonban nem a jogi pályára predesztinálja őket. Szerepet vállalnak a színjátszás irányításában, Mu$atescu folytatólagosan több bukaresti színház igazgatását látja el, Nusic pedig először az újvidéki, majd a skopljei és szarajevói színház igazgatója. Vizsgálódásai tárgyául Pálffy Endre Mu$atescu és Nusic életművéből a harmincas években írt darabokat szemléli ki. Erre az időszakra esik ugyanis Mu$atescu fellépésefVave.sr deseará - Este érkezem, Titanic Vals - Titanic keringő, 1932; Escu premierje, Visiil tinei nopti de iarna - Szilveszter-éji álom, 1933). Nusic fellépése ugyan a műit század végéhez kapcsolódik, írói tehetsége azonban ekkor teljesedik ki
