Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
II. A Román Tanszék bekapcsolódása a nemzetközi filológia vérkeringésébe
180 erre az az epizód, amelyben a Sátán elrabolja Romicát, Parpanghel kedvesét s az elvarázsolt erdőben fekvő palotába viszi, Aranynál pedig Csőn vajda álmában egy fényes palotába kerül, ahol gyertya helyett malomkő nagyságú gyémánt ragyog, a padlásgerenda ezüstből van, az ágyláb mellett aranykotló ragyog, a gyémántistállóban táltos paripák arany zabot esznek. A szerzők közbeszólása, a cselekményhez fűzött reflexiók, továbbá az epikai mű érzelmileg való aláfestése végett alkalmazott természetleírás jellemzi még mindkét elbeszélő költeményt. Pálffy Endre tanulmánya azért jelentős, mert elsőként kísérli meg a két eposz egybevetését, a találkozási pontok felmérését. Korábban az affinitásra csak utalás történt /44 Hagyomány és újítás a két világháború közötti román irodalomban című tanulmányában (Helikon, 1964. 2-3. 184) Pálffy Endre megkísérelte sommázni e korszak főbb irodalmi irányzatait, végig figyelemben tartva a múlt tradícióinak folytatását s az új utak, új módszerek bevezetésére irányuló törekvéseket. A két világháború közötti időszak egyébként a román irodalom fejlődésének egyik legbonyolultabb, számos ellentmondásokkal tele szakasza. Két tendencia különböztethető meg. Egyik felől állnak a realista írók, a másik oldalon a modernisták A szerző először a realista irányzatra vett pillantást, utalva a korszak kiemelkedő költőire (T. Arghezi, G. Bacovia, G. Topirceanu, D. Botez és mások), prózaíróira (M. Sadoveanu, L. Rebreanu, Cézár Petrescu, Camil Petrescu, H. Papadat-Bengescu, G. Cälinescu, P. Istrati, I. Teodoreanu, Gala Galaction, I. M Sadoveanu) és drámaíróira (M. Sebastian, V. I. Popa, T. Mu§atescu, V. Eftimiu). Új vonásként emeli ki, hogy a korszak íróiban jelentősen megnő az érdeklődés a társadalmi problémák iránt. A harmincas években a román folyóiratokban Julien Benda írástudók árulása (La trahioson des clercs) című könyvének széles visszahangja támad s ennek nyomán viták bontakoznak ki arról, hogy árulás-e a kultúrával szemben a közélet szolgálata, az író helye a fórumon vagy az elefántcsonttoronyban van-e. 344 344 Bitav Árpád. Román irodalom. Világirodalmi lexikon. Szerk.: Dézsi Lajos, Budapest. Studium. III. 1464.
