Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)

II. A Román Tanszék bekapcsolódása a nemzetközi filológia vérkeringésébe

172

foglalkozik, akinek versei 1945 előtt szinte ismeretlenek voltak, noha a román költői nyelv fejlődését is jelentősen előbbre vitték.

Neculutá a román fejedelemségek egyesülésének évében, 1859- ben született Tárgu-Frumosban, Moldvában. Szülei szegényparasztok, napszámosok voltak. Gyermekkorában sokat nélkülözött és sok kudarc érte hátrányos anyagi helyzete miatt. Zeneiskolába szeretett volna járni, de nem sikerült. Ezért kitanulta a csizmadia mesterséget és egész életében ez is maradt a kenyérkereső foglalkozása. Sikertelensége vezette el oda, hogy forradalmárrá váljon.

Kezdeti lírájában a reménytelenség, a borúlátás gyakran visszatérő motívum. Erről tanúskodik Máhnire (Bánat) című költeménye.

Neculutá költészetének egyik jellegzetes vonása a mélységes humanizmus. A kisemmizettek, a jogfosztottak iránti együttérzésének példája T

iganii (Cigányok). A parasztkérdés is nyugtalanítja Martiri y/ cá/ái (Vértanúk és hóhérok) című versében.

Egész sor olyan verse van, amelyek a népköltészet eszmei és formaihlető hatását tükrözik. Ugyanakkor a román irodalom klasszikusai (Eminescu, Co§buc, Vlahutá) is igen nagy hatással voltak költészetének fejlődésére. Küzdelmes élete 1904-ben ért véget.

A román irodalomkritika hagyományainak felkutatása a célja Pálfíy Endrének Adalékok a román irodalomkritika bírálatához című tanulmányában (Filológiai Közlöny, 1957. 3-4. 440-447 ). Ebből

megtudhatjuk, hogy a román kritikai irodalom viszonylag késön jelentkezik, a múlt század derekán, ami azzal magyarázható, hogy a kritikai irodalom kialakulásának egyik igen lényeges feltétele az irodalom viszonylagos fejlettsége. A román irodalom fejlődését azonban több tényező akadályozta, a török fennhatóság, az állandó háborúk stb.

A román kritikai irodalomra vonatkozó vizsgálódásait a szerző a 48-as forradalmat közvetlenül megelőző korszakkal, az ún romantikus szakasszal kezdi. Elénk irodalmi élet alakul ki ugyanis ekkor. Az írók, a haladás zászlóvivői, irodalmi és művészeti köröket alapítanak. A román kuturális élet elmaradottsága foglalkoztatja őket s a nemzeti irodalom megteremtését tűzik ki célul. I Heliade Rádulescu felemeli szavát a kozmopolitizmus ellen, az idegen, főként a francia kultúra előtti hajbókolást marasztalja el. Mint megállapítja: “nemzeti irodalom nélkül