Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
II. A Román Tanszék bekapcsolódása a nemzetközi filológia vérkeringésébe
171 Co§buc már életében népszerű költő volt s úgyszólván halála pillanatától nemzeti klasszikusnak számít, de közben sajátosan magányos jelenség. Nemcsak erdélyi születése, hanem emlékei, kultúrája, kép- és gondolattársításai mindvégig az erdélyi románsághoz kötik, noha élete nagy részében a más hagyományú és másféle kulturális törekvésű Regátban (az Ó-királyságban, Bukarestben) él, ahol ugyan mindig van színvonalas irodalmi társasága, mégis idegen marad. A századfordulón, költői virágzásakor, a modern költészet főszólama, a szimbolizmus szinte meg sem érinti. Co$buc szociálisabb a szimbolistáknál, költészete népibb hangvételű mint irányadó kortársaié. Egy-egy versével egyenest forradalmasító hatást ér el {Földet adj!). Legtöbb költeménye epikus jellegű, az objektív külvilág képeiben jelenik meg nála áttételesen a szubjektív élmény is. Ennek ellenére népszerűbb sok kortársánál, mert közérthető és bravúros formaművész. Egyesek már életében úgy emlegetik, mint Eminescu óta a legnagyobb román költőt, míg mások, a szimbolisták, élükön Macedonskival, szinte ki akarják rekeszteni a költészetből. A könyv nagy erenye, hogy kiterjedt, az alapokig visszanyúló forrásanyaggal dolgozik, továbbá adatgazdagsága. A monográfia Co$buc gazdag műfordítói munkásságát is bemutatja többek között, egybevetve a fordításokat az eredeti latin, német, szanszkrit, spanyol szövegekkel; Dante Isteni Szinjátékcínak tolmácsolását Babits fordításával állítja párhuzamba. Co$buc formavilágának elemzésére is sort kerít (verstechnikája, költeményeinek ritmusa, rímképletek, strófaszerkezetek) s feltárja az ezzel kapcsolatos más kérdéseket is. Bő jegyzetapparátus és névmutató teszi még használhatóbbá. Noha az alapos részletesség folytán nem olyan magával ragadóan olvasmányos, mint összefoglalóismeretterjesztő irodalomtörténete, a szerző monográfiája biztonságos tudományos alap minden további ismeretterjesztéshez. Tanulmányaiban Pálffy Endre a múlt századi román irodalom íróit és irodalmi jelenségeit a magyar irodalommal és esetenként más szomszéd nép irodalmával állítja párhuzamba az összehasonlító irodalomtörténet módszerével. Az alábbiakban részletesebben szólok néhány jelentősebb tanulmányáról, megjelenésük sorrendjében. I). Th. Neciilntá, a román munkásosztály költője című tanulmányában (Filológiai Közlöny, 1955. 4 493-508.) egy olyan költővel
