Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
II. A Román Tanszék bekapcsolódása a nemzetközi filológia vérkeringésébe
170 megelőzően is napvilágot látott néhány részlettanulmány, vázlatos összefoglalás, amelyek akkor hasznos szolgálatot tettek, de ezek idővel már nem elégítették ki az olvasó igényét. Pálffy Endre könyve első ízben foglalja magában az egész román irodalmat a kezdetektől a hatvanas évekig. Tekintettel arra, hogy a magyar olvasónak nem sok lehetősége volt arra, hogy az eszmelileg és művészileg oly gazdag román népköltészeti alkotásokat megismerje, csupán antológiákban megjelent, számban igen kevés, fordításból alkothatott képet róluk, a szerző egy, a román népköltészetről szóló fejezetet is beiktatott. Nem mindig a szigorú időrendiség alapján bontotta egyébként fejezetekre munkáját, olykor az irodalmi irányzatok feltűnése, stílus- és ízlésirányzatok elterjedése szabta meg felosztását. Annak érdekében, hogy a rendszerezést áttekinthetőbbé tegye, a nevek és a címek zsúfolásának elkerülésére törekedett. A könyv - a terjedelem korlátái miatt - a román irodalomtörténet egyes korszakaiból helyenként csak azokat az írókat ismerteti, akik koruk irodalmi és politikai törekvéseit jellegzetes módon képviselték Az írók műveiből jó fordítású szemelvényeket is bemutat és a függelékben közli Kozocsa Sándor és Radó György bibliográfiai összeállítását a román írók müveinek magyar fordításairól. A fontosabb történelmi eseményeket és fogalmakat részletesebben ismerteti, hozzásegítve ezzel a magyar olvasót az irodalmi jelenségek könnyebb megértéséhez. Pálffy román irodalomtörténetének értékét növeli, hogy kitér a román-magyar irodalmi kapcsolatokra is és száraz fejtegetések helyett színes olvasmány formájában mutatja be a román irodalmat Az erdélyi származású George Co$buc (1866-1918) munkásságáról szóló irodalom az idők folyamán kisebb könyvtárrá duzzadt. Sokan foglalkoztak életművének különböző szakaszaival, de nem született egyetlen olyan mű sem, amely az életpálya és az életmű együttes bemutatását tűzte volna ki célul. Az egyes részmonográfiák után Pálffy Endre munkája (George Coshuc élele és költészete, Akadémiai Kiadó, 1973) az első szintézis, a legbőségesebb tanulmány a román klasszikusról. Magyar nyelven az első és utolsó összefoglaló munka Szabó Emil tollából, 1900 körül látott napvilágot, s érdemei ellenére idővel erősen elavult.
