Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)

II. A Román Tanszék bekapcsolódása a nemzetközi filológia vérkeringésébe

Carlo Tagliaviiii (1903. június 18. - 1982. május 3.) olasz nyelvész. Általános nyelvészettel és romanisztikával foglalkozott, ezen belül román nyelvvel Sokat tett az olasz-magyar kulturális kapcsolatok elmélyítése érdekében.

Bolognában született értelmiségi szülők gyermekeként. Apja rajz- és müvészettörténet-tanár, anyja pedig irodalomtanár volt és maga is írt. A szülök gondoskodásának köszönhetően, Tagliavini valóságos csodagyerekként indult, már ötéves korában fel tudta mondani az összes latin deliknációt. Gyerekkorának jelentős részét a nyelvtanulásnak szentelte, miközben gyors- és gépírással is foglalkozott. Ez utóbbiról tizenkilenc éves korában kézikönyvet jelentetett meg a Zanichelli kiadónál. Édesanyja román származású barátnője keltette fel érdeklődését a romanisztika iránt, tizenhárom éves korában románra és a román nyelvvel kapcsolatos egyéb ismeretekre tanította.

A szokásosnál korábban iratkozott be az egyetemre, ahol a nagyhírű tudós, Alfredo Trombetti tanítványa lett. Húszéves korában, diplomája elnyerésekor már számos cikk és recenzió szerzője volt. Ez idő tájt jelent meg átfogó tanulmánya Eminescuról és román nyelvtana, melyet Heidelbergben adtak ki és amely - szerzőjének fiatalsága ellenére - sokkal jobbnak bizonyult, mint az addigi kézikönyvek. Kiadott egy román irodalmi antológiát, melynek 88 oldalas előszavában végigkíséri a román irodalom történetét a kezdetektől az 1900-as évekig, hatalmas bibliográfiai anyagra támaszkodva. Ugyanennek a műnek megszerkesztette német és francia kiadását is. Ebből az időből származnak azok a cikkei, amelyekben olyan részkérdéseket fejteget, mint a hátravetett artikulus a román nyelvben.

Összehasonlító általános nyelvészeti és romamsztikai munkái révén nagy elismerést szerzett nemcsak hazájában, hanem külföldön is. Alig huszonhárom évesen a bolognai romanisztikai tanszékre került, majd először egy holland meghívásnak tett eleget, egy év múlva pedig Budapestre jött, ahol a romanisztika professzora lett (1929). A hollandiai professzori állást magyar tanítványára, Vidos Benedek Elemérre bízta, akit Bolognában tanított

Budapesten előadásait olaszul, franciául, románul és magyarul tartotta a következő témakörökből Bevezetés az általános román nyelvészetbe, Az észak-olasz tájszólások, Az oláh nyelv történeti