Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
II. A Román Tanszék bekapcsolódása a nemzetközi filológia vérkeringésébe
160 nyelvtana, Az oláh irodalom ókora, Bevezetés a román nyelvek szóföldrajzába és szótörténetébe, Bevezetés a román nyelvtörténetbe, A legrégibb román népköltészet és szemináriumi gyakorlatok, A román nyelvek összehasonlító hangtörténete, Magyar elemek az oláh nyelvben, A román drámairodalom fejlődése, A román nyelvek összehasonlító alaktana, Román jelentéstan, A modern román regény története, Régi oláh szövegek olvasása és filológiai magyarázata, A román nyelvek összehasonlító szóképzéstana, Oláh irodalomtörténet: Eminescu, Balkán filológia, tekintettel az oláh nyelvre, Albán nyelv, leíró és történeti nyelvtan, tekintettel a román elemekre és az albán-oláh kapcsolatokra, Vulgáris latin szövegolvasás, Oláh nyelvjárások, Romanisztikai gyakorlatok. Tagliavini Budapesten iskolát teremtett, műhelyéből több kiváló nyelvész került ki, köztük Gáldi László és Tamás Lajos. Itt-tartózkodása idején romanisztikai dolgozatokat tartalmazó sorozatot adott ki az arra érdemes doktori értekezések kiválogatása alapján (Budapesti tudományegyetemi romanisztikai dolgozatok. Lavori di Unguistica romanza dell'iiniversitá di Budapest, 1932). Tizennégy szemeszter után visszatért Olaszországba, Cagliari-ba, nem sokkal később pedig Padovába. Itt megszakítás nélkül működött, harmincnyolc éven át, 1973-ig. A tanításon kívül sokat publikált, főként dialektológiai témákból. 1972/73-ban megbetegedett és az egyre inkább elhatalmasodó betegség megakadályozta abban, hogy munkáját folytassa. Padovában halt meg Müvei közül kiemelnék néhányat Grammatica rumena (1923), Rumänisches Lesebuch (1923), I! dialetto del Comelico (1926), Despre “Lexicon MarsUianum ” (Dictionar latin-román-maghiar din secolul a! XVII - lea (Academia Romána. Memoriile Sectiunii Literare. Seria III. Tómul IV. Mem. 7, Cultura Nationalä, Bucure$ti, 1929) Luigi Ferdinando Marsigli e la scrittura “Runica” dei siguli (Székelyek) di Transilvania. (Bologna, 1930 ), La lingua ungherese e ilprobléma delle origini dei magiari (Bp., 1932), Introduction á la linguistique romane, (Université de Budapest, 1933/34.) Grammatica elementare della lingua portoghese (1938), In Ungheria (Roma 1940) II dialetto di Livinallongo (1942), Gli studi ungheresi e ugro-finnici di Emilio Teza (1942), Un nome a! giorno (2 kötet, 1955-57), Cenni de fonetica e morfológia
