Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
II. A Román Tanszék bekapcsolódása a nemzetközi filológia vérkeringésébe
148 Egyetemes érdeklődésének köszönheti nyelvtudományunk, hogy ő alapította meg és szerkesztette korai megszűnéséig az első magyar indogermanisztikai és általános nyelvészeti folyóiratot, a Nyelvtudomány-X (1906-1917, 7 kötet), amely eleinte évente, majd később, a háborús gazdasági nehézségek miatt, nagyobb időközökben jelent meg. Hasábjain olyan kiváló nyelvészek cikkei láttak napvilágot, mint Gombocz Zoltán. Nagy érdeme volt Asbóthnak és folyóiratának, hogy helyet adott az akkori Magyarország legjelentősebb nemzetiségi tudósainak. A román Nicolae Dräganu, a szlovák Skultéty, az erdélyi szász Scheiner és Schullerus értékes és tanulságos cikkek szerzőiként a Nyelvtudomány munkatársai közt szerepeltek. Nyelvészeti munkássága mellett Asbóth Oszkár szerette, becsülte és értette az irodalmat, a művészetet is. Erről tanúskodik az is, hogy lefordította az orosz kritikai realisták több alkotását, köztük Turgenyev kisregényét, a Faust-ot. Mika Sándor (1859. február 12. - 1912. május 1.) elsősorban történetíró volt. Nevét a középkor és Erdély történelmére vonatkozó kutatásaival tette ismertté. Brassóban született. Bátyja Mika Károly (1855-1902) szintén jeles egyéniség, botanikus volt. Középiskoláit szülővárosában, egyetemi tanulmányait pedig a kolozsvári, a berlini és a párizsi egyetemeken végezte. 1879-ben a kolozsvári tudományegyetem bölcsészeti karán történelem-földrajz szakos tanári oklevelet és doktorátust szerzett. Tanári működésének főbb állomásai: 1883-86 között magántanár a kolozsvári egyetemen, 1886-92 között a brassói állami főreáliskola, 1892-95 között a budapesti Barcsay utcai gimnázium, 1895-től pedig a tanárképző intézeti gyakorló főgimnázium tanára, a szakvezetői tisztséget is betöltve egyúttal az Eötvös Kollégiumban. Az Eötvös Kollégium tanáraként nagy hatást gyakorolt főleg kútfőkritikai módszerével és egyetemes történeti távlataival a fiatal történésznemzedékre (Szekfü Gyula, Eckhart Ferenc stb.) 1897-ben a budapesti egyetemen kinevezték magántanárrá, 1911-ben pedig rendkívüli egyetemi tanárrá. Budapesten halt meg. Még kolozsvári tanári működése alatt Mika Sándor több tanulmányt közölt. Tanulmányaiban részben a középkori egyetemes történet, részben az erdélyi fejedelemség kérdéseivel foglalkozott. A
