Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)

I. A magyarországi román studiumok elindítói

131

ismerte, semmi következetességet nem találunk nála e téren. A hangsúly “kénye kedve szerint“ szerepel és nem a szavak természetes hangsúlya szerint. Siegescu megvizsgálja a hangsúly szempontjából a 18. zsoltár következő versszakát:

Ceriurile spun tara' ncetare De slava ta, Doamne, de ce (a) maré Si faceris mánuloru - tii sfinte Täriia totii da viáste nainte.

és mint helyesen megállapítja, a román nyelv természete szerint, a fára szónak mindig az első szótagja hangsúlyos, ebben a versszakban pedig a második.

Ceriu (ri le) spun fa (ra1 nce) ta re

Ilyen hangsúlyozást észlelünk az egész zsoltároskönyvben. Az igéket és a névmásokat rendszerint különösen rosszul hangsúlyozza.

A szótagok számának a törvényét szigorúan és következetesen betartja Dosoftei. Nagyon kevés botlást találunk e tekintetben nála. 6, 7, 8, 9, 10, 12, 13, 14 és 16 szótagos sorokat használ Általában a zsoltár elején feltünteti a szótagok szamát. Ha pedig a következő zsoltároknak szótagiai azonos számúak, akkor a zsoltár elé nem tesz semmiféle jelet. így van ez a 3., 4. és 5. zsoltárnál, amelyek a 2. zsoltárhoz hasonlóan 8 szótagúak.

Egyes versek szótagcsoportokra, úgynevezett “emistih“-ekre (csonka rím) oszlanak, amelyeket Dosoftei ugyancsak jelöl. Példaként a 6. zsoltárból idéz:

123 4567 123456

Sa nu ma nfruntedi, doamne / la cias de mánie 7, 6 1 234567123456

Cánd inti vei lua sama / cu a ta urgie

Itt azt vehetjük észre, hogy az első verssor végén jelölt 7, 6 azt jelenti, hogy minden verssor két szotagcsoportra van felosztva, éspedig egy 7-es es egy 6-os csoportra.

Siegescu utal arra, hogy a Psallirea in versuri egyes kiadásaiban és Dosoftei kéziratában, a szótagok számának megjelölésében eltérések mutatkoznak Könyvének megírásakor Siegescu Ion Bianu 1887-ben kiadott munkáját vette alapul Részletesen kitér arra, hogy melyik versszak