Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)

I. A magyarországi román studiumok elindítói

dominál Dosofteinál és a zsoltárok milyen versformában vannak írva. A leggyakoribb a 10 szótagos versszak, amelyet háromféleképpen jelöl: vagy egyszerűen 10 szótag, vagy “5 parechi“, azaz 5 pár vagy ritkábban 5-5 szótagból álló 2 ennstih vagy szótagcsoport.

A 12 szótagos sorokat különféleképpen jelöli: vagy hat szótagos emistihre osztja, mint a 45. és az 59. zsoltárt, vagy két egyenlőtlen emistihre, éspedig 7-5 aránnyal, mint például a 61. zsoltárt, vagy pedig három négyszótagos csoportba, mint az 59., 79., 80. és 110 zsoltárt. Végül a 75. és 76. zsoltár hat párra van felosztva.

13 szótagos versformát csak öt zsoltárban találunk: a 6,. 7,. 12,. 28,. és 29. zsoltárban. Valamennyi 7-6 emistihre van felosztva.

14 szótagból csak az 55. zsoltár áll, 16 szótagból pedig a 33. zsoltár.

6 szótagos sor is mindössze három van: a 46., a 47. és az 53.

zsoltárnál. Ezeknek szkémája:

Például a 14. zsoltár: Doamne cine - sii va face

Lácumtiá de pace Sä siadie' ntra ta casá In magúra cea désa

7 szótagút is csak kettőt találunk, éspedig a 14. és a 135. zsoltár esetében a következő szkéma szerint:

vagy