Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
I. A magyarországi román studiumok elindítói
nem fognak sem jogokat, sem kiváltságokat kapni. Atanasie püspök helyzete bizonytalan volt, mivel fel volt ugyan szentelve, de még nem volt megerősítve pozíciójában. Hogy bizonyítékát adja a katolikus egyházhoz való hű ragaszkodásának, zsinatot hívott össze, ahol hitvallást tett. A zsinat 1698. október 7-én kezdődött és 24-ig tartott. Ezen nyilatkozatot fogalmaztak meg, amelyet el is fogadtak és elküldték Lipót királynak. Atanasie belátta nehéz helyzetét és több helyre fodult segítségért. így Kollonich prímáshoz, a pápai nuntiushoz és Kinski miniszterhez, hogy vegyék pártfogásukba a császárhoz küldött kérelmét. Tudta, hogy sok ellensége van, nemcsak a kálvinisták, hanem saját papjai körében is, akik árthatnak neki. Az ellene felhozott vádak 22 pontban foglalhatók össze. Sok vád olyan visszásságokra utal, amelyek a keleti egyházban már nagyon rég, Atanasie előtt divatoztak. így a tudatlanság. A XIX. század közepén a görögkeleti egyházban sok olyan embert szenteltek fel, aki alig tudta nevét cirill betűkkel aláírni "Ilyen pap van elég most is a görögkeleti községekben. Hisz a román népnél még most is az az általános példabeszéd járja, hogy akinek 1000 forintja van, az már papságra törekedhetik"'17 - állapítja meg keserűen Siegescu Az 1698 októberi zsinatban letett fidei profession elküldték tehat Bécsbe, amelyre 1699 február 16-án megjött a nagyon várt császári diploma. Ez a diploma március 29-én már Atanasie kezében volt. Törvénnyé vált és a törvény védte az egyesült románokat. A kálvinistáknak ez sehogysem tetszett. Arra törekedtek, hogy a románokat az uniótól elidegenítsék és saját táborukba csalják. Hét pontból álló fogalmazványt szerkesztettek, amelyet lefordítottak román nyelvre, sokszorosították és egy négytagú küldöttség azokat a püspök és az 1699. szeptember 26-án tartott zsinaton résztvevő papok kezéhez juttatta. A négytagú küldöttség a négy vallás egy-egy emberéből állt. A katolikusok részéről Lekri Lőrinc, a reformátusok részéről báró Kemény János, a lutheránusok részéről Johannes Sachs von Harteneck és az unitáriusok részéről Horváth Miklós volt a küldöttség tagja. Ugyanaz a bizottság felkészítette a roman papokat egy nagyobb bizottság fogadására, amely faluról falura jár és érintkezésbe lép a papokkal és a néppel, hogy saját maguk győződjenek meg az unió hátrányairól. Ezzel az intézkedéssel a 317 Uo. 28.
