Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
I. A magyarországi román studiumok elindítói
121 röl, “román vallásiról egyetlen “decretum“-ban sem esik szó. A “román nemzet“ ugyanis a reformátusok szemében nem létezett, hisz csak függeléke volt a református egyháznak. Miután Apor Istvántól is tudomást szerzett a románok sokaságáról és szerencsétlen helyzetéről, hajlandónak mutatkozott a románokon segíteni aképpen, hogy azok bármely vallásra áttérhetnek. Jól tudta azt, hogy ha a románok vallást fognak változtani, csak azt fogják választani, amely hitükhöz, vallási meggyőződésükhöz legközelebb áll, éspedig a katolikus vallást. Ez idő tájt halt meg Varlaam, Gyulafehérvár metropolitája. Utódjául Teofil szerzetest választották meg, akit Bukarestben szenteltek fel, és aki ugyancsak népe boldoggá tételén fáradozott. Gyulafehérvárt működött akkoriban egy Baranyi nevezetű jezsuita pap mint katolikus plébános, aki csakhamar észrevette Teofil érsekben az unióra való hajlandóságot. E szándékot Kollonich, akkori esztergomi prímásnak is tudtára adták, aki ugyancsak óhajtott eképp mind a román népen, mind az erdélyi katolikus egyházon segíteni. Teofil, Baranyi és Kollonich által segítve, 1697 februárjában szinódust hívott össze, hogy az unió ügyét megvitassák. Ezen leírta a román egyház szerencsétlen helyzetét és mindazon sanyargatásokat, amelyeket a protestáns fejedelmek részéről el kellett tűrnie. Célja az volt, hogy az egyház előbbi állapotát szembeállítsa jövendőbeli, az uniót követő állapotával, Teofil és a jelenlévő esperesek is hangoztatták, hogy a rítus, azaz a szertartás és az egyház belső szervezete, a fegyelem az unió ellenére érintetlen marad Kérték, hogy az egyesültek számára építtessenek templomokat és ott, ahol kevesen vannak, ne kényszerüljenek arra, hogy a szentségeket a latin rítusü plébánostól vegyék fel, hanem módjukban álljon saját szertartású papot hívni. Az egyházi bíráskodásban ne a nyugati, hanem a keleti egyházjog és kánonok legyenek érvényben Követelték, hogy templomaik és egyházi személyeik mindazon jogokkal és kiváltságokkal rendelkezzenek, amelyekkel a latin egyház és annak papjai rendelkeznek. Végül elhatározták, hogy az uniót elfogadják, de csak az említett feltételek mellett Az unióról szóló decretumot is összeállították, amelyet Siegescu a hitelesség kedvéért románul $incai, és latinul Nílles alapján idéz. A decretum Bécsbe, Kollonichhoz került, aki mindent megtett annak érdekében, hogy a király adja meg a románoknak azokat a jogokat és kiváltságokat, amelyeket Teofil püspök kért Az unió decretumáról mind a
