Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
I. A magyarországi román studiumok elindítói
109 kell látni termelőeszközökkel és egyszersmind ellenőrizni kell azt is, hogy azokat célszerűen használja-e. Tanítókat kell küldeni a nép soraiba, mégpedig olyanokat, akiknek “szívük, értelmük és tudásuk is van arra, hogy a népét tanítsák“. Ezeket az ügynevezett vándortanítókat jól meg kell fizetni. Az erre fordított pénz bőven meghozza majd a maga gyümölcsét. Iosif Siegescu haladó gondokodásmódja érvényesül abban a kijelentésében, hogy “tanítani kell az ország népét, tekintet nélkül származásra. E tanításban részesüljön a román, a tót éppúgy mint a magyar“299. A nemzetiségi nyelveket ismerő egyéneket is ki kell képezni vándortanítókká. Hozzá kell férkőzni a nép szívéhez és ki kell küszöbölni a falusi “Rechthaberek“ kasztját, akik mások nyomorúságából igyekeznek maguknak hazafias érdemeket szerezni. A továbbiakban a román internáltak kérdésével foglalkozott Siegescu. Csatlakozott Issekutz Győző képviselőtársa azon kérelméhez, hogy ezek ügyét tegyék gyors vizsgálat tárgyává és ha vannak közöttük ártatlanok, engedjék őket ismét családjuk körébe. Elmondta, hogy a kormány engedélyével alkalma volt a soproni internáltakat meglátogatni, és meglepően jó körülmények között találta őket. Véleménye szerint sok vármegye példát vehetne az ottani közigazgatás szelleméről Blazsek főszolgabíró, akit Baán főispán az internáltak felügyeletével megbízott, elrendelte, hogy nem szabad az internáltakat lenézéssel vagy egyéb módon bántani Felkérte a falvak plébánosait, hogy világosítsák fel prédikációjukban a népet az internáltak fogalmáról, és ne tekintsék őket ellenségnek vagy hazaárulóknak, hanem bajba jutott szerencsétleneknek, akik támogatást érdemelnek A főispán minden kérést lehetőleg teljesített. Az egyik magyar iskolában egy internált roman tanító vette át a tanítást Siegescu idézte az egyik internált szavait, amellyel a többiek nevében látogatásakor fogadta őt: “Kötelességemnek tartom társaim nevében tudtukra adni, hogy ide való hozatalunk első percétől kezdve mind ez ideig valamennyien tapasztaltuk és éreztük a testvéri szeretetet, a meleg magyar vendégfogadást Senki bennünket sanda szemmel nem nézett, hanem mindenütt és mindenki által a legszívélyesebben fogadtattunk ... Vágyódunk azonban valamennyien szőkébb hazánk után, a családi tűzhelyhez, édeseinkhez Kívánságuknak eleget téve, kérte Siegescu 3m Uo.
