Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
I. A magyarországi román studiumok elindítói
105 Éppoly román képviselők vagyunk, mint a nemzetiségi pártiak! ... Kijelentem több társam nevében, hogy mi nem érdekből vagyunk itt, hanem mert érezzük, hogy a román nép fájdalmait - mert minden nemzetiségnek, sőt magának a magyar népnek is vannak bajai és fájdalmai - e párt keretében sokkal jobban tudjuk felszínre hozni, mint ha azokat szélsőségekbe zárva juttatjuk kifejezésre“292. 1913. június 3-án Iosif Siegescu, a közoktatásügyi és a pénzügyi bizottság előadójaként szólalt fel az állami óvónők illetményeinek rendezésével, a nem állami óvodák jogviszonyai és a községi, valamint a hitfelekezeti óvónők illetményeinek rendezésével kapcsolatban. Az 1913. június 14-i parlamenti ülés alkalmával bővebben érintette az állami óvónők helyzetét és illetményeik rendezését kérte a megvitatott új törvényjavaslat értelmében. Hansúlyozta azt a lélektanilag is megállapított tényt, hogy a kifejlett ember lelkűidében idősebb korban is elevenen élnek a gyermekkor első benyomásai. Ezekre a benyomásokra pedig az óvodában tesz szert a gyermek. Az óvoda fontosabb szerepet tölt be mint az iskola, mivel a kis dalok és játékok mellett, a gyermekek a társalgás készségét is elsajátítják Éppen ezért az olyan gyermekeknél, akik nem jártak óvodába, ez a készség csak a harmadik, vagy legjobb esetben a második év végén érhető el E kultúrmisszió mellett az óvodák társadalmi és gazdasági célt is tűznek maguk elé. A nyári hónapokban, vidéken a földművelő emberekre több munka hárul a mezőkön, és ilyenkor legalább egy munkaerőt kellene minden családnak otthon hagyni azért, hogy a gyermekekre felügyeljen Mivel azonban az óvónő a gondos anyát is pótolja, ez a munkaerő nem vész el; a gyermek egészen az esti órákig, amíg hozzátartozói hazatérnek a mezei munkából, az óvodában gondos felügyelet alatt van Mindezeket figyelembe véve, üdvözölte Siegescu Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi miniszter új törvényjavaslatát, amely az óvónők illetményeinek felemelését írta elő. Ez a törvényjavaslat nem tett különbséget állami és nem állami óvónők közt, mert mind az állami, mind a nem állami óvónők részére egyforma kezdő és végső fizetést irányzott elő. Siegescu ezt helyesnek tartotta, “mert hiszen a munka s a cél, amelyet elérni szándékoznak, teljesen egy“"9'. E törvényjavaslat a “legnagyobb-9' Országos Képviselőhöz Napló. XIX kötet 1913. 21. 293 Uo. 100.
