Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
I. A magyarországi román studiumok elindítói
102 kedvezményétől, és az egyéves önkéntesek sorába helyezte őket. Ez az iskola szempontjából nagyon hátrányos volt, mert évente 1000-2000 tanítót vont el az iskolától. Egy másik körülmény, amely a tanítóhiányt előidézte, a fővárosi iskolák számának megnövekedése volt, és mivel a főváros nagyon jól dotálta tanítóit, ezáltal természetesen elvonta a vidéktől a tanítók színe-javát 600 olyan iskola volt, ahol tanítói oklevéllel nem rendelkező tanítók tanítottak, noha 3000 okleveles tanítónő volt állás nélkül. A tanítónők nem mentek szívesen falura, tanyákra és sok olyan község volt, amely körülményeinél fogva nem alkalmazhatott tanítónőt. Siegescu köszöntötte azt a tervet, hogy új tanítóképző intézet létesül Zilahon, amely valamelyest segítene a tanítóhiányon. Befejezésül a színészetről szólt, amely mind a fővárosban, mind vidéken bajokkal küzdött, és ezeknek orvoslását Siegescu kötelességének tartotta. A színház nemcsak kulturális missziót teljesít, hanem nemzeti missziót is. Voltak idők, amikor a magyar nyelvet hazánkban csak a köznép és a színészek tartották fenn. A vidéki színészet nehéz helyzetének illusztrálásaként elmondta, hogy az igazgatók nem győzik fizetni a megfelelő gázsit, kénytelenek pedig a fővárosi színházak repertoirját játszani és így évente tizenhatszor vagy hússzor költöznek egyik állomásról a másikra. E nehéz körülmények enyhítése érdekében, Siegescu azt javasolta, hogy addig is, amíg az állam magyobb dotációt tud adni, a kereskedelemügyi miniszter gondoskodjék arról, hogy a színészek és az igazgatók akkor, amikor egyik állomásról a másikra mennek, tehát nem privátutazások alkalmával, nagyobb utazási kedvezményekben részesüljenek. Befejezésül annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a kormány mindent megtett annak érdekében, hogy a haza minden polgárát megelégedetté tegye. Ami pedig a román nemzetiségi politikát illeti, bízott aban, hogy a Nemzetiségi Pártban lévő románok is rövidesen belátják, hogy a kormány kész az indokolt sérelmeket meghallgatni és orvosolni, senki sem akarja a nemzetiségek kultúráját, nyelvét, egyházát bántalmazni. “Én, mint e padokon ülő román képviselő, köszönettel tarozom a kormánynak, és csak arra kérem, hogy továbbra is ily irányban haladjon és meg lehetnek győződve arról, hogy a román nép nemsokára megérti ezen románok szavát és követni fogja.“_xx 2X8 Uo. 452.
