Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
I. A magyarországi román studiumok elindítói
100 említette, amelyben felszólítja a csendőrséget, hogy a román trikolort csak akkor üldözze, ha azt a magyar nemzet vagy a magyar trikolor elleni tüntetésből viselik, mindaddig pedig, amíg az csak a nemzeti viseletnek kiegészítő része, ne bántsák. A magyar kormány jóindulata a vallás- és közoktatásügy terén is megmutatkozott. Siegescu felidézte azt az esetet, amikor egy görögkeleti román tanítót felfüggesztettek állásából azzal a váddal, hogy diplomája nem felel meg a követelményeknek. Abban az időben szerezte ugyanis, amikor még nem volt rendes vizsgaszabályzat. A belügyminiszter, midőn erről értesült, azonnal intézkedett, hogy a tanítót helyezzék vissza állásába. Iosif Siegescu nem hagyta figyelmen kívül azokat a lépéseket sem, amelyeket a román nép a békés egyetértés érdekében tett. Utalt loan Pop aradi püspök zsinatot megnyitó beszédére, amelyben a magyar kormány jóindulatát méltatta az egyház és az egész románság irányában, és Románia miniszterelnökének a parlamentben tett azon kijelentésére, hogy a jövőben nem fognak a magyarországi románok ügyeibe beleavatkozni, ezzel téve számukra a legnagyobb szolgálatot. A románok és a magyarok közti egyetértésnek azonban sok kerékkötője volt. Ezek közül Siegescu a Mérsékelt Román Pártot említette, amelyről negatívan vélekedett és egyáltalán kétségbevonta létezését. E párt mögött lényegében nem a román nép állt, hanem vezetője és annak néhány barátja, akik állandó memorandumokkal ostromolják a magyar politikusokat Siegescu kiemelte a Mérsékelt Pártnak a hazával és a nemzetiségi politikával szembeni káros tevékenységét, és mint írta “közeledni látom azt az időt, amidőn magyarok és románok egymást meg fogják érteni, mert hiszen mindenkinek ez a legfőbb óhaja“'86. Remélte, hogy az ellenzéki padokban ülő román képviselők is rá fognak jönni arra, hogy a kormány jóindulattal van a nemzetiségek iránt, és egyetlen kormány, egyetlen magyar sem akarja erőszakkal a nemzetiségeket magyarosítani A “magyarabbnál magyar“ gróf Apponyi Albertet és gróf Tisza Istvánt említette, akik respektálták Magyarország románajkú polgárainak menzetiségükhöz, nyelvükhöz, kultúrájukhoz való jogait, akárcsak mint a többi menzetiségéét is. Siegescu bízott abban, hogy a román lapok sem közölnek többé cikkeket a kényszermagyarosításról és a 286 Uo. 77.
