Mózessy Gergely: Egyetemi lelkészségek Magyarországon a 20. század első felében. A katolikus egyetemi lelkészségek története - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 17. (Budapest, 1997)
Pázmány Péter Tudományegyetem
Ezzel az ifjúsági pasztoráció ezen formájának sorsa 35 évre összeköttetett a homiletika tanszékével. Ám épp ez az összefonódás lassította meg a hitszónoki tiszt visszaállítását, ugyanis a kari reform kidolgozása csak lassan haladt, ami nem csoda, hiszen alapvető változtatásokról ( tanulmányi idő, nyelv, szemináriumi rendszer meghonosítása stb. ) volt szó. Az 1900. június 16-án, a X. rendkívüli kari tanácsülésen elfogadott, a reform egészével foglalkozó terjedelmes memorandum a fentiek szellemében emlékezik meg a hitszónoklat kérdéséről, és meglepő nyomatékossággal fogalmaz: „Mivel [...] kiáltó szükség immár, hogy az egyetemi ijjúság részére régebben fennállott hitszónoki állás mennél előbb visszaállíttassék, azért a kiválasztásra önként kínálkozik a homiletika, melyet elméletileg és gyakorlatilag az egyetemi hitszónok adna elő. A gigantikus méretű reform csak húzódott... 1904 decemberében dr. Kiss János dékán szólította fel a kart, hogy az állás betöltéséről végre gondoskodjék. Dr. Breznay Béla, dr. Prohászka Ottokár és a dékán részvételével bizottság alakult, hogy újra megvizsgálja a hitszónoklat hajdani megszűntének körülményeit, és javaslatot tegyen a helyreállítás módjára.25 26 A bizottság 1905. január 30-án tette megjelentését a karnak.2 Ennek eredményeképp, a kar kérte a vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy a korábbi határozatok értelmében töltse be az állást, elvégezve a szükséges tanszékátszervezést is. Minderre tényleg ez lett volna az alkalmas időpont, mivel a lelkipásztorkodástani tanszék - melyből a homiletika kivált volna - gyakorlatilag üresedésben volt. Dr. Kiinger István ugyanis 1904. októberétől egy éves szabadságra ment, mely után nyugalomba szándékozott vonulni. A tanszéket helyettesként Glattfelder Gyula, a Központi Papnevelő Intézet tanulmányi felügyelője látta el.'8 Mikor 1905. októberében a tanszék de iure is megüresedettnek nyilváníttatott, a Kar úgy döntött, hogy pályázat útján tölti azt be.29 30 ( A korabeli szokások értelmében arra alkalmasnak látszó személyt meg is hívhattak volna a tanszékre. ) 1905. december 4-én, a IV. rendes kari tanácsülés vitatta meg a 13 beérkezett pályázatot, és döntött arról a három személyről, akikből aztán a miniszter kiválasztja majd a tanszék új birtokosát, kit aztán hivatalosan az államfő nevez ki. ( A jelölés súlyozott, de az uralkodó nem volt kötelezhető arra, hogy feltétlenül az első helyen megnevezettet válassza. ) Ugyanezen kari ülés döntött Székely István dékán javaslatára arról is, előre behatárolva így a kinevezendő mozgáslehetőségét, hogy „ha az egyetemi hitszónok, mint egyúttal az egyházi szónoklattan tanára ki fog neveztetni, az új lelkipásztorkodástani tanár a homiletika tanítását köteles lesz ennek átengedni. [...] Hogy a homiletika helyett [...] mit tanítson, arról a Kar később fog gondoskodni. ” 30 A tanszéket egyébiránt Mihályfí Ákos kapta meg és látta el közmegelégedésre 1934-ig, amikor nyugállományba vonult.31 Közben egyre általánosabb lett a kari professzorok közt az a vélemény, hogy a felállítandó tanszék ellátására a legalkalmasabb az általuk tanárhelyettesi ténykedése közben közelről is megismert dr. Glattfelder Gyula lenne. Ezért halasztották el a dön25 HKL la 4. doboz 1900. VI. 16., X. rk. ülés 26 HKL la 5. doboz 1904. XII. 6., D3. r. ülés 27 HKL la 5. doboz 1905.1. 30., IV. r. ülés 28 HKL la 5. doboz 1904. X. 24., 0. r. ülés 29 HKL la 5. doboz 1905. X. 16., h r. ülés 30 HKL la 5. doboz 1905. XI. 24., ÜL r. ülés 31 Artner - Hermann 1938: 563. old., bár itt nevéből sajtóhiba folytán kimaradt az "P 14
