Mózessy Gergely: Egyetemi lelkészségek Magyarországon a 20. század első felében. A katolikus egyetemi lelkészségek története - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 17. (Budapest, 1997)
Előszó
ELŐSZŐ A múlt század utolsó harmadának liberalizmusa csaknem tetszhalottá dermesztette Magyarországon a katolikus egyházat. Külsőleg virágzott ugyan: főpapjait ragyogó pompa vette körül, a főrendiház tagjai voltak, az egyszerű emberek tisztelettel néztek a reverendára - de inkább csak messziről. A kultusz rutinná merevedett, mely minden volt, csak vonzó nem. A szentségekkel alig-alig éltek a hívek. A vallásosság kiüresedett: éppen lényege, a belső tartalom fakult meg. Az egyház oktatott és nevelt - de a hívek kapcsolata vele az iskola végeztével többnyire szinte formálissá degradálódott.1 A század utolsó éveiben indult meg a változás. A korszak nagy krónikása. Nyisztor Zoltán az 1895 - 1945 közötti időszakot a katolikus megújhodás korának nevezi, és nem ok nélkül. Kiváló képességű papok tűntek fel, sokuk vezető pozícióba került. Megszületett a politikai katolicizmus, újjáéledt és megerősödött a katolikus sajtó. A változások felrázták a híveket. A vallásosság visszanyerte régi fényét: végre ismét kitört a templomok szűk falai közül, ahová az előző évtizedek szorították. A világiak fokozottabb bekapcsolódása az egyház életébe talán a legszembetűnőbb jelensége a jelzett időszaknak, különösen második felének. Tucatszámra jöttek létre laikusokat ( is ) tömörítő mozgalmak, egyesületek. A kezdetben csak hitbuzgalmi szerveződések átalakultak, de a harmincas években már a célirányú specializálódás folyamatát figyelhetjük meg: a te.nplomépítéstől ( Kisegítő Kápolna-egyesület) a karitatív munkán át ( Szociális Misszió Társulat ) a politikai szerepvállalásig mindenhol helyet kaptak a világiak.1 2 Az. egyesületek jó része a ifjúság rétegspecifikus tömörítését és lelkigondozását célozta meg. Különösen nagy feladat volt az iskolapad védettségéből és a hittanár közeléből kikerültek lelkigondozása. Az agrárifjúság megszervezését a KÁLÓT és KALÁSZ, a munkásfiatalság összegyűjtését a KIOE kezdte meg, míg a Szent Zita - körök a cselédlányokat célozták meg.3 A legmostohább helyzetben épp a legkiválóbb képességű ifjak voltak. A főiskolákra, akadémiákra, egyetemekre kerülők a legtöbb helyen kiestek mindenféle vezetés alól. Ráadásul a továbbtanulás sokuknál nem is szülőhelyükön történt, így a hagyományos egyházi keretek is eltávolodtak tőlük. Az 1921-ben Bitter Illés által alapított korporativ szerkezetű EMERICANA kísérelte meg először az egyetemi hallgatók tömörítését, ez a csoport azonban hamarosan átstrukturálódott, és a keresztény közép- osztály tömegszervezetévé kezdett válni - és a negyvenes évekre súlyos identitás- zavarba került.4 Helyi kezdeményezésre számtalan kisebb katolikus diákegylet jött létre, melyek csúcsszerve a szintén 1921-ben alapított Katolikus Diákszövetség ( KDSz ) volt. A KDSz 1946-ban 45 tagegyesülettel rendelkezett, ennek egy része azonban még a közé1 Nyisztor 1962: 9 -19. old. 2 Nyisztor 1962: 165 -2Ü4. old. 3 uott. 4 Nyisztor 1962: 186. old. 9
