Mózessy Gergely: Egyetemi lelkészségek Magyarországon a 20. század első felében. A katolikus egyetemi lelkészségek története - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 17. (Budapest, 1997)
Pázmány Péter Tudományegyetem
ifjúsági zarándoklaton és a Mária-kongresszuson való szervezett részvételét is az egyetemistáknak. Növelte a gyóntatószékben töltött időt, de gyakran ez is kevésnek bizonyult Személyes beszélgetésekre is igyekezett több időt fordítani. Ilyen konzultációkra ekkor már nem meghívókkal hívta az ifjúságot, a „forgalom” így is nagy volt. ( Amúgy is sokallta a nyomdaköltségeket, így a körlevelek helyett is inkább faliújságján keresztül kezdett tudósítani a programokról. ) Ámbár Tihanyi tapasztalata szerint nem annyira lelki, mint inkább karitatív ügyekben keresték a fiatalok a lelkész segítségét. Élve a tanulmányi reform nyújtotta lehetőséggel, Tihanyi szabad bölcsészként be is iratkozott az egyetemre, javítva ezzel elérhetőségét, és közelebbről megismerve így a rábízottak életformáját. Az egyetemi istentiszteletek látogatottságát továbbra sem tartotta kielégítőnek. Keserű tapasztalata volt, hogy elsősorban kényelmi szempontok miatt a fiatalság inkább a lakóhelyhez közeli plébániákat keresi fel, és nem saját miséjét. A hitszónoklatokat természetesen Tihanyi látta el, 1947 őszén elődeihez hasonlóan tematikus prédikációkba kezdett, témája a mariológia volt. A kórus újra átalakult. Az ostrom után újjászervezett vegyeskart a karvezető viselkedése miatt feloszlatta népénekekkel töltve ki helyét, majd 1947 őszén rendtársa, Makiári Lajos vezetésével létrejött egy új vegyeskar, a Prohászka-kórus. Az elsőpénteki szentáldozás kegyes gyakorlatát is igyekezett meghonosítani egyetemista körökben Tihanyi Tibor. Természetesen a szokásos lelkigyakorlatok sem maradhattak el. Nem szüntette be természetesen a jótékonysági akciókat sem, azok a korábbi keretekben folytak tovább. 1947 novemberében például 53 ing, 10 kabát és 2 pár erősen használt cipő került kiosztásra. Pénzadományok gyűjtésére új módszert is kieszelt Tihanyi: a lelkészség pecsétjével ellátott szentképeket árusított 1 forintos áron, aminek bevételét szintén a legrászorultabbak élvezhették.185 Továbbra is megkülönböztetett figyelemmel fordult a lelkész az elsőévesek felé. Az évkezdet heteiben tapasztaltabb egyetemistákból eligazító szolgálatot hozott létre, melyhez bármelyik gólya fordulhatott tanulmányi, menzaügyi, egyesületi kérdésekkel, problémákkal. Nehezítette az elsőévesek utolérését, hogy a minisztérium utasítására a hivatalos kérdőívekből a vallási hovatartozásra vonatkozó kérdéseket törölték, így a lelkész nem is tudhatott már minden rábízottról... A beszámoló a lelkészi munka akadályai közt említi a pártnyomást, az anyagiak lúányát, s az ifjúság általános attitűdjét is, melyről hacsak pár szóval is, de szociológiai mélységekbe hatolóan értekezik Tihanyi Tibor. A lelkészség későbbi helyzetéről bővebb információt már csak az 1948 februárjában tartott egyetemi lelkészi konferencia körképéből nyerhetünk. Ekkor Tihanyi becslése szerint 2200 lány és 2500 fiú hallgató tartozott hozzá. 50-60 %-ukat ítélte buzgó katolikusnak. 150 diákot sikerült kongregációs csoportokba tömörítenie, három fiú-, és három lány csoport volt. A misék és gyóntatás rendjében nem volt változás. Legnagyobb problémájaként „az egyetemi hallgatónők erkölcsi és szellemi kérdését” említette.186 185 HKL lb 71. doboz SZ.N./1947-48; ilyen szentképek a szerző magántulajdonában is varrnak 186 EPL 2792/1948 46
