Mózessy Gergely: Egyetemi lelkészségek Magyarországon a 20. század első felében. A katolikus egyetemi lelkészségek története - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 17. (Budapest, 1997)
Pázmány Péter Tudományegyetem
1. Az új egyetemi lelkész ismét új időpontban szerette volna tartani az egyetemi istentiszteletet: 9-ről ezúttal 11 órára helyezték. A nagyobb látogatottság érdekében az Egyetem Tanácsa Tihanyi kérésére hivatalosan is felszólította az összes kollégium és diákotthon, valamint bajtársi és hitbuzgalmi egyesületet, hogy „az egyetemi közösséget méltóképpen megtisztelő számban küldöttséggel képviseltesse magát a hivatalos egyetemi szentmisén”. 1943 szeptemberében óriási hirdetmények öles betűi hívták fel a hallgató figyelmét a megváltoztatott időpontra.15' Az új időpontra 200-250 fős állandó misehallgató tábort tudott összegyűjteni Tihanyi. Az istentiszteletek ünnepélyesebbé, mégis bensőségesebbé tétele érdekében saját hatáskörében is lépett: új énekkart szervezett a diákmisékre. Korábban ugyanis az egyetemi egyházzenei igazgató vezetésével kispapokból álló kórus énekelt, s ezt most önkéntes alapon szerveződő, 72 tagú diák vegyes karral tudta felváltani, mely populárisabb, de népszerűbb „Szent vagy. Uram” énekekkel járult a misék fényéhez.157 158 159 2. Tihanyi Tibor kérelmezte az egyetemi lelkészség „intézményesítését” és anyagi támogatását is. Természetesen nem az állás intézményesítéséről volt szó, hiszen az már korábban megtörtént. A lelkész kartoték-rendszerű nyilvántartást szándékozott készíteni a rábízott egyetemi hallgatókról, hogy' könnyebben elérhesse őket. Ehhez azonban a diákság sorából önkéntes segítőkre és irodai felszerelésekre volt szüksége. Támogatást kért lelki könyv-, folyóirat- és lemeztár megteremtésére is. A hatékonyabb munka érdekében „ügycsoportok” létrehozását szorgalmazta. Különböző feladatokra arra önként vállalkozó egyetemistákat irányított volna. Ilyenek: a szorosan vett lelkiekkel foglalkozó, szociális, híradó, sport és szórakozási ügycsoport, végül pedig egy titkársági, melyre az ellenőrzés és a lelkésszel való szorosabb kapcsolattartás feladata hárult volna. A kari tanács örömmel üdvözölte az elképzelést, de Marczell Mihály javaslatára annak körültekintő és óvatos végrehajtására figyelmeztetett. A lelkipásztorkodástan tanára ugyanis attól tartott, hogy a jogi keretek elsekélyesítenék a lelkipásztori munkát. A kartoték-rendszert azonban mindenképp jónak tartotta a Kar. „A jó pásztor ismeri juhait” bibliai tézis megvalósulását látták benne. Személyes megbeszélés során pedig arra is fény derült, hogy a lelkész mindösz- sze 4 fiú és 4 lány segítségével már elképzelhetőnek tartotta tervei megvalósulását. Az eszközök beszerzésében azonban takarékosságra és mértékletességre szólították fel. Iványi János dékán tárta a javaslatot az Egyetemi Tanács elé. Ott csak a szociális ügycsoport létrehozását kísérte kisebb berzenkedés; de mivel az előadó leszögezte, hogy nem egy új diákszociális szervet akar a lelkész létrehozni, hanem csak a meglevőknek kíván segítséget nyújtani, egyhangúlag elfogadta a tervezetet az egyetemi , 1 S9 vezetes. A kartotékrendszert hamarosan létrehozta Tihanyi Tibor. Minden fakultás számára különböző színű cédulákat nyomtattatott, melyekre nevet és címet vitt fel. Az egyetemi ifjúság rotációja persze arra késztette, hogy nyilvántartását félévente átselejtezze, kiegészítse.160 ( A kartotékok későbbi sorsa bizonytalan. Leellenőrizhetetlen információk szerint Mindszenty prímás bekérette az egyetemi lelkésztől azok listáját. 157 ELTE Lt la 2. kötet 264 - 265. old. és HKL lb 67. doboz 153/1943-44 158 Ld Függelék 5. 159 ELTE Lt la 2. kötet 244 - 248. old. 160 Ld. Függelék 5. 40
