Mózessy Gergely: Egyetemi lelkészségek Magyarországon a 20. század első felében. A katolikus egyetemi lelkészségek története - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 17. (Budapest, 1997)

Pázmány Péter Tudományegyetem

A fogadószobáról, ami a Hittudományi Kar épületének 343. számú helyisége, elmondja, hogy nem a legjobban megközelíthető, és nem ártana olyan termet kapni, mely előszobával is rendelkezik.

Felsorolja azokat az egyesületeket és kollégiumokat, melyekben ilyen vagy olyan alkalommal hivatalos minőségében megfordult. A listát böngészve megállapíthatjuk, hogy szinte az összes fontos fiúkollégiumban megfordult, a szerteágazó egyesületi életben azonban nem volt képes kellő mértékben részt venni.

Várkonyi Fidél igyekezett kilépni a pontok szabta szűk keretekből, és maga is rengeteg kreativitással tágította lehetőségeit. Két kollégiumban kisebb hitvédelmi előadássorozatot tartott. Érdekes vállalkozása a 30 füzetre tervezett ( a beszámoló készültekor ebből 8 jelent már meg ) Pünkösdi Levelek című sorozat, melyet amolyan lelkiéleti kalauznak szánt az egyetemisták számára. A második szemeszterben pedig a különböző kórházakban látogatta rendszeresen a beteg egyetemistákat.

Három csoportban 151 hallgató vett részt a Manréza lelkigyakorlatos házban Várkonyi által szervezett lelkigyakorlaton. Ilyeneket azonban már korábban, egyetemi lelkészi kinevezése előtt is rendezett.

A beszámoló a negatív tapasztalatok miatt szorgalmazza az egyetemi kollégiumok tervszerű felülvizsgálatát. A lelkész ugyanis sem erkölcsi, sem szellemi szempontból nem tartott megfelelőnek közülük sokat. Javasolja az egyetemi istentiszteletek rendezésének ügyét is. „... az évzáró Te Deum-on is több professor volt jelen, mint egyetemi hallgató ” - panaszolja.11'

Az 1937/38-as tanévben dékáni megbízatása lejárván Tóth Tihamér folytatta a hitszónoklatokat. Várkonyi Fidél beletörődött a helyzetbe, folytatta munkáját ilyen viszonyok között is. Második évi tevékenységéről szintén fenn maradt jelentése. [Ld.: függelék 2.]

Ez a beszámoló követi szerkezetében az előzőt, szintén pontonként halad. A vasárnapi kollégiumi misézést csaknem lehetetlennek tartotta. Oda csak külön meghívás esetén mehet, sok helyütt nincs is alkalmas helyiség a misézésre. Fizikai lehetetlenség is egyszerre két helyen jelen lennie, márpedig a hivatalos egyetemi istentiszteleteket is többnyire neki kellett tartania 10 órakor az Egyetemi Templomban. ( A prédikációkat azonban Tóth Tihamér mondta. ) Hétköznaponként a gyónásra hagyott idő felére rövidült, valószínűleg az érdeklődés hiánya miatt.

Imponáló alapossággal sorolja fel ismét az egyesületeket és kollégiumokat, ahol megfordult. Szembetűnő a kör bővülése, Várkonyi Fidél igyekezett teljesíteni feladatát. Továbbra is folytatta a betegek látogatását, a lelkigyakorlatok szervezését.

Búcsúzván megbízatásától két fő problémát nevezett meg a lelkigondozói munkában: ,flz egyetemi lelkész nehezen tudott hozzáférni híveihez. ” és „...egyik legnagyobb akadály az egyetemi ifjúság vezetőinek széthúzása. ” ( Ezt politikai nézetkülönbségekből eredeztethető, valóban eldurvuló viták mutatták. )118

1938 a budapesti Eucharisztikus Kongresszus éve. Tóth Tihamér szinte lubickolt a feladatban. Ez vált prédikációinak témájává, március 17 - 19-e között nagysike11' Ld. Függelék 1. 118 Ld. Függelék 2.

32