Mózessy Gergely: Egyetemi lelkészségek Magyarországon a 20. század első felében. A katolikus egyetemi lelkészségek története - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 17. (Budapest, 1997)
Egyetemi és főiskolai lelkészek közös megmozdulásai
1948. február 2-4. A következő országos egyetemi lelkészi konferenciára 1948. február 2-4. között került sor Budapesten, ismét Shvoy Lajos elnöklete alatt. A fővárosi szolgálatban lévő hét római katolikus lelkész mellé hét vidéki paptárs is érkezett, jelen volt a görög katolikus Timkó Imre és az egyházközösségi Népi Kollégiumok vezetésével megbízott Kiss László is. Az A. C. részéről Marczell Mihály és Szappanyos Béla, a Szent Imre Kollégiumok részéről a két fővárosi igazgató, Nagy József és Simon László érkezett. ’ ' A konferencia elején a lelkészek beszámoltak munkájuk kereteiről, iskoláikkal kapcsolatos alapvető észrevételeikről, mint azt már az egyes intézeteknél tárgyaltuk. Ezt követően 10 nagyobb témakört tárgyaltak meg a résztvevők, s hoztak határozatokat. 1. Vargha László professzor, meghívott előadó az ifjúság világnézeti helyzetéről számolt be. „Az ideológiai keveredés, kuszaság” idejének nevezte korát. Örömmel állapította meg. hogy bizonyos teológiai kérdések iránt nagy az érdeklődés a fiatalságban. ezekről a témákról ( az élő Isten, Krisztus-probléma, az Egyház ) alapvető kézikönyvek kiadását, vagy újra kiadását szorgalmazta. A konferencia megtárgyalta a szóba jöhető műveket, és Bárdos prelátus, érseki főbiztos ígéretet tett a kiadások támogatására. 2. Szintén a világnézeti keveredés megtárgyalásának jegyében került sor az ún. „haladó katolicizmus” értékelésére. A konferencia egyértelműen állást foglalt az egyre divatosabb irányzat ellen. ..A marxizmust nem lehet megkeresztelni. ” - szögezték le. 3. Sass Imre a diákpolitika jelenjéről tartott beszámolót. A konferencia a népi és szociális vonalak támogatásáról döntött, s kifejezte az ilyen jellegű diák- szervezetekkel való kooperáció fontosságát. 4. Simon László a katolikus kollégiumok népszerűségvesztésének okait taglalta. Átláthatóbb struktúra megteremtését, a belső lelki és kulturális programok jobb kidolgozását sürgette. A kollégiumok fő céljának az eucharisztikus életre nevelést tekintette. 5. Szabó Szerén az egyetemi hitoktatás helyzetéről tartott előadást. Leszögezte: ..a kötelező, index aláírással és koloqiumokkal beállított hitoktatás utópia. ” Sok helyütt már csak a professzorok jóindulata tartja életben a hittanórákat: lukasórákban, vagy órák elejéről és végéről elcsent időkben van már csak alkalom rá. A hozzászólások az egyetemi hitoktatás ellehetetlenülése miatt az ún. hittudományi akadémiák reformjának szükségességét hangsúlyozták. Tihanyi Tibor szisztematikusabb vezetést, Shvoy püspök a profán tudományok ( pl. retorika, irodalom ) tananyagba való beillesztését követelte. Sass a nyári elitképzés fontosságát hangsúlyozta, a táborok munkáját kell telente tömegszervezéssel teljessé tenni. 6. Mojzes Péter a régi problémát feszegette: még mindig nem harmonikus a középiskolai hittanárok és az egyetemi lelkészek viszonya. Cserháti József pécsi egyetemi lelkész saját módszerét ajánlotta: egyetemista csoportokat küld ki tájékoztató előadások tartására a középiskolákba. Szabó József a VIII. osztályosok bevonásának 474 A konferencia jegyzőkönyve EPL 2792/1948 alatt. 115
