Mózessy Gergely: Egyetemi lelkészségek Magyarországon a 20. század első felében. A katolikus egyetemi lelkészségek története - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 17. (Budapest, 1997)
Egyetemi és főiskolai lelkészek közös megmozdulásai
lehetőségét vetette fel az egyetemi kongregációs munkába. A Főiskolai Bizottságot sürgették a résztvevők, adjon ki egy körlevelet a kérdésről a nagyobb publicitás kedvéért. 7. Szabó József a lelkipásztorkodás indirekt formáinak fontosságát hangsúlyozta. A baráti teák és az anyagi támogatás szükségességét fejtette ki. Tihanyi Tibor sok éves tapasztalatán nyugvó ötletgazdagsággal sorolta a további lehetőségeket: turisztika, sport ( evezés, síelés ), népi tánc, bábjáték, műkedvelő színészet, énekkarok, zenekarok létrehozása, nyári táborok... 8. Ez utóbbi témával részletesebben is foglalkozott a konferencia. Megállapították a résztvevők, hogy ügyes vezetéssel még a koedukációból fakadó nehézségek is áthidalhatóak. Hangsúlyozták, hogy nem szabad ezeknek a táboroknak puszta nyaralássá degradálódniuk, komoly lelki alapozásnak kell itt történnie a következő tanévre, ahol az egyetemisták tömegének használhatóbb tagjait be lehet előre vonni a következő évi lelkipásztori munka segítésébe. Tihanyi Tibor ismét kifejtette, hogy 1945-től kezdődően, mióta ilyen táborok léteznek, rendre azt tapasztalja, hogy óriási hatással van a városi ifjúságra „a falu vendégszeretete és katolicizmusa”. Nyitott maradt a táborok finanszírozásának kérdése, s az is, hogy vegyes jellegű vagy szakirányú összejöveteleket szervezzenek-e. 9. Jávor Egon a legégetőbb szociális - karitatív feladatokról szólt. 10. Timkó Imre az A. C. Főiskolai Bizottságának szerepét ismertette kijelentve, hogy a Bizottság nem kiván csúcsszerv lenni, nem óhajt újabb tehertételt jelentő adminisztratív faktorrá válni, hanem szolgálni akarja a lelkészeket, segíteni őket. A konferencia határozott arról is, hogy az egyetemi tanév végén, júniusban a prímás szándéka szerint ismét összegyűlnek majd a lelkészek. Ennek a konferenciának - ha megrendezésre került egyáltalán - már nem sikerült anyagait felderítenünk. Minthogy azonban a kommunista vezetés - mint láttuk korábban - 1948 novembere és 1949 márciusa között a Pázmány Péter Tudományegyetemet leszámítva mindenhol ( hol durvábban, hol csak adminisztratív eszközökkel ) felszámolta a lelkészségeket, természetszerűleg szűnt meg az együttműködés fóruma is. 116
