Mózessy Gergely: Egyetemi lelkészségek Magyarországon a 20. század első felében. A katolikus egyetemi lelkészségek története - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 17. (Budapest, 1997)
Egyetemi és főiskolai lelkészek közös megmozdulásai
ható szervezetileg is az atomizáltság, a szétesettség; mindenki lekanyarítja a maga kiskörét és nem akar egybeerősödni a többiekkel. ”469 De ugyanígy ostorozza a szöveg a fő-nélküliséget és az elszigetelődést mind a nem-katolikus ifjúsági szervezetektől, mind a külföld katolicizmusától. Konkrét megoldási javaslatokat is adott az Actio Catholica. Korszerű nevelési terv elkészítésével az egyetem-lelkészi közösséget kívánta megbízni az összeállitó ( vélhetőleg Szappanyos Béla ). Az aránytalanság megszüntetésére a katolikus kollégiumok nevelőinek bevonását sürgette az egyetemi lelkészi munkába, és a konkrét személycseréket ajánlott. A legleterheltebb lelkészeket július 1-jei hatállyal kívánta felmentetni az A. C. Kiss Lászlót - "megszabadítva" a Közgazdaságtudományi Kartól - a KESZI és a népi kollégiumok irányába kívánták elmozdítani, a rengeteg hittanórát tartó Horváth Richárd ( Testnevelési Főiskola) és az igazán otthonosan csak a regnumi közegben mozgó470 László Gábor ( Színiiskola) felmentését szorgalmazták még. Tény: mindhármuk helyett ősszel már más kezdte meg a munkát... Szorgalmazta a dokumentum a világiak aktívabb bevonását a lelkészek apostoli munkájába. A kor viszonyai között ennek természetesen nem lehetett új és megfelelő jogi kereteket biztosítani, ezért inkább a Mária Kongregációk működésének ilyen irányú átalakítását tartották szerencsésnek. A fő-nélküliség problémája ellen az Actio Catholica Főiskolai Bizottságának átalakítását, mellette világiakkal ( pl. dr. Plank Jenő műegyetemi tanár) kiegészített Nagybizottság felállítását tervezték. Az Egyetemi Lelkészi Munkaközösség és Mindszenty József 1947. október 8-án a püspöki kar elé került az egyetemi lelkészségek ügye. A konferencia határozata^alapján október 10-én Mindszenty prímás elrendelte, „hogy a budapesti egyetemi lelkészek havonta, a vidékiek legalább negyedévenkint összejöjjenek és működésük módozatait megbeszéljék. Szükséges ez azért, hogy így egységes irányítás vezethesse őket hivatásuk betöltésében ”.471 A végrehajtás Witz Bélára maradt. O október 27-re hívta össze a fővárosi lelkészeket, megbeszélést tartott velük, s megbízta Tihanyi Tibort a havonkénti munkaközösségi összejövetelek koordinálásával. Ezek az alkalmak továbbra is önképzőkör jellegűen folytak le. A megbeszélés szomorúan konstatálta egyes karok egyre ellenségesebb hozzáállását a lelkigondozáshoz. A Pázmány Péter Tudományegyetemen az orvosi és bölcsész, az Agrártudományi Egyetemen a kertészeti kar került itt konkrétan említésre.472 Az utasítást követő első országos egyetemi lelkészi konferenciára a következő év februárjában került sor. Azon a vidéki lelkészek egyöntetűen kérték, hogy a prímás lehetőség szerint változtassa meg elgondolását, és ne negyedévenként, hanem csak szemeszterenként hívjon össze országos értekezletet, hiszen az utazás is egyre nehézkesebb, és ezek a találkozók általában a diákoktól vonják el őket. A legakutabb kérdések a budapestiek havonkénti találkozóján úgy is előkerülnek. A kérést Shvoy Lajos tolmácsolta a prímásnak, aki beleegyezését adta.473 464 uott. 7. old. 470 Szappanyos Béla szíves szóbéli közlése alapján 471 EPL 2792/1948 472 uott. 473 SzfvPL 7477B lt. sz. 4 Coll/1948 114
