Mózessy Gergely: Egyetemi lelkészségek Magyarországon a 20. század első felében. A katolikus egyetemi lelkészségek története - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 17. (Budapest, 1997)
Egyetemi és főiskolai lelkészek közös megmozdulásai
EGYETEMI ÉS FŐISKOLAI LELKÉSZEK KÖZÖS MEGMOZDULÁSAI Az eddigiekben igyekeztünk az egyes egyetemi lelkészségek történetét bemutatni. Semmiképpen sem szeretnénk azonban, ha az a téves nézet alakulna ki az olvasóban, hogy a lelkészek amolyan magányos farkasok voltak az egyetemeken és főiskolákon. Együttműködésük történetét szeretnénk ebben a fejezetben felvázolni, remélve, hogy ez segít egyúttal elhelyezni az egyetemi lelkipásztorkodást az ifjúsági pasztoráció szerteágazó világában. Tihanyi Tibornak, a Pázmány Péter Tudományegyetem lelkészének egyik beszámolójából tudjuk, hogy rendszeresen konzultált a műegyetemen tevékenykedő kollégájával, Szappanyos Bélával.443 Metodikai kérdésekben feltétlenül szükség volt az egyeztetésre, speciális feladatuk ellátásának érdekében mindketten felhasználták egymás ötleteit, meghonosították egymás kezdeményezéseit. Mint utaltunk már rá, Tihanyi Tibor körleveleinek mintáját valószínűsíthetően Szappanyos Béla nyomtatványaiban kereshetjük. Nem bizonyítható, de valószínűsíthető, hogy később a többi egyetemi és főiskolai lelkész is tartotta a kapcsolatot - a hivatalos formák mellőzésével is - egymással. Országos Lelkipásztori Konferencia, 1943. június 15-17. Glattfelder Gyula Csanádi püspök elnöklete alatt zajlott az 1943 nyarán Esztergomban megrendezett lelkipásztori konferencia.444 A nagybeteg főpásztor utolsó közéleti szereplése volt ez. A 168 résztvevő pap a háromnapos konferencián tényleg a legégetőbb kérdéseket vitatta meg: első nap az ifjúsági pasztoráció helyzete és feladatai kerültek terítékre, második napon a család, mint alapvető keresztény közösség állt a vizsgálódás homlokterében, a harmadik napon a háború által felvetett kérdéseket vitatták meg a résztvevők. Az egyetemi lelkészségek története szempontjából azért tekinthető jelentősnek ez a konferencia, mert a nagyobb egyházi nyilvánosság ekkor szerezhetett először tudomást a lelkészek munkájáról. A konferencia első napján ugyanis miután Kerkai Jenő jezsuita szociológiai mélységeket feltáró módon vázolta fel a negyvenes évek ifjúságának lelkületűt, az ifjúsági lelkipásztorkodás néhány speciális területén dolgozó szakember mutatkozott be. Dr. Endrey Mihály a falusi ifjúság lelki vezetéséről ( KÁLÓT, KALÁSZ ) szólt, dr. Pfeiffer László a munkás ifjúság gondozásának nehézségeiről beszélt, majd Szappanyos Béla a felsőoktatás pasztorációjának problémáit taglalta. Előadása főbb gondolatainak idézését mindenképpen szükségesnek tekintjük. Kiemelte a réteg fogékonyságát és Kerkai Jenő megállapításait alátámasztva alapvető443 Ld. Függelék 5 444 A konferencia teljes anyagát Ld. Mihalovies 1944 104
