Mózessy Gergely: Egyetemi lelkészségek Magyarországon a 20. század első felében. A katolikus egyetemi lelkészségek története - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 17. (Budapest, 1997)
Egyetemi és főiskolai lelkészek közös megmozdulásai
en jónak nevezte az egyetemi és főiskolai ifjúság lelkűidét: „A Manrézát csapatostul látogatják, lelkigyakorlatainkra tódulnak, a szentmisehallgatási kötelezettségüknek 60-65 %o-ban eleget tesznek, húsvéti szentgyónásukat is kb. ilyen százalékban elvégzik. S ami talán lényegesebb: lelkűk mélyén akarnak (!) keresztény életet élni. Esnek, vétkeznek, könnyelműsködnek, az új eszmeáramlatok fölkavarják eléggé be nem gyökerezett meggyőződésüket: de ha biztos evangéliumi fényt látnak, ha élettel igazolt katolikum szól hozzájuk, akkor készséggel is visszafordulnak a jóra. ”445 * 447 448 Épp ebben látta a pasztoráció fő feladatát is: megtartani őket; és szellemileg tovább képezve autonóm, öntevékeny keresztény életre nevelni. Az ifjúság nagy részének politikai-ideológiai nézeteiről így szólt: „A pártpolitikától elfordulnak. Múlt években a nyilas mozgalom eléggé megkavarta őket, ma azonban már értéktelennek minősítik. A szélsőjobboldal csak keveseknek keli A jelenlegi politikai vezetést bírálják, vagy nem veszik tekintetbe [...] Kétségtelen, hogy a túlerős nacionalista gondolat őket is fogja és, sajnos, vallásilag erősen közömbösíti. A hivatalos propagandát, az irodalmilag erősen portált ún. népi irányt annyira fölszívták, hogy nem látnak tőle tisztán sem elvileg, sem gyakorlatilag. Egész mentalitásuk, közéleti és politikai tájékozódásuk ennek az ún. népi gondolatnak hatása alatt áll. Komoly katolikus fiaink közül is sokan megtévednek és a túlzások szóvivőjéül szegőd- nek. Szappanvos Béla élesen bírálta az aktuális politikai vezetés által erőltetett egység-mozgalmat, annak kirekesztőén nacionalista és katolikum-mentes nézetei miatt. Bár elismerte: a katolikus diákszervezetek „napjainkban meglehetősen ellassúdtak". Épp ezért a kollégiumi nevelés fontosságát hangsúlyozta inkább, és szorgalmazta az egyetemi katolikus ifjúság bekapcsolását az egyházközségi szervezetekbe. Kérte a középiskolai hittanárokat, hogy ne tévesszék szem elől az egyetemre menő diákjaikat, a plébánosokat pedig arra. hogy a vakáció idejére hazakerülő egyetemistákkal foglalkozzanak kitüntetetten is. Hozzászólásában Tihanyi Tibor is e két réteget célozta meg. Felhívta a résztvevők figyelmét arra, hogy a hallgatók csak néhány - igaz: döntő jelentőségű - átmeneti évet töltenek el a egyetemen és a lelkész közelében. így rávilágított arra a tényre, hogy teljes egészében az egyetemista réteg sohasem fog kikerülni a hagyományos plébániai lelki gondozásból; sőt ideálisnak is azt nevezte, ha a hangsúly is azon marad, és a lelkész mellette csak afféle kiegészítő jellegű, szinte „szakirányú” gondoskodással fordulhatna a diákok felé. „Világi apostolokkal dolgozó, különféle ügyköröket magában foglaló lelkészi irodák” létesítését tartotta fontosnak, melyek az egyetemi évek leteltével „iskolázott világi apostolokat” adnak vissza a plébániáknak.41 Az egyetemi lelkészek bemutatkozása jól sikerült. Werner Dezső szorgalmazta is, hogy a meglévő lelkészségek mintájára a többi egyetemre is kerüljön lelkész. Egyben ajánlotta azt is, hogy az ifjúság elitjével történelmi jelentőségű kegyhelyekre ( Pannonhalma, Esztergom, Mátraverebély ) tegyenek zarándoklatokat a lelkészek. Úgy vélte: ezeknek a helyeknek a „levegője” nagyban segítheti a „propagandistaképzést".418 445 Mihalovics 1944: .39 - 40. old. 440 Mihalovics 1944: 41-43. old. 447 Mihalovics 1944: 58 - 62. old. 448 Mihalovics 1944: 63. old. 105
