Tanulmányok a magyar felsőoktatás XIX-XX. századi történetéből - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 14. (Budapest, 1991)

Ujváry Gábor: Egyetemek képviselete az országgyűlésen

27

(13.56 százalék), 29 volt állami tisztviselő és 20 volt katonatiszt (9,84, illetve 6,8 százalék), 17 volt megyei és városi

tisztviselő (5,8 százalék) és 12 római katolikus pap (4,1 szá13

zalék) foglalt helyet!

Az 1926: XXII. te. "demokratizmusa" - a törvény alkotói és méltatói szerint - elsősorban abban nyilvánult meg, hogy a tudomány, a művészetek, a mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem legkiválóbb képviselői i_s bekerültek a felsőházba. Ez kétségtelenül így volt, s el kell ismerni: a magyar tudományos élet legjelesebbjei közül valóban sokan lettek felsőházi tagok, csak néhányukat kiemelve: Bakay Lajos orvos, Concha Győző (korábban már á főrendiháznak is tagja volt), Dohnányi Ernő, Domanovszky Sándor, Fellner Frigyes közgazdász, Hubay Jenő, Hutyra Ferenc állatorvos, Kandó Kálmán, Korányi Sándor, Lenhossék Mihály,

Lyka Károly, Petz Gedeon, Szent-Györgyi Albert, Szinnyei József, Teleki Pál (a közgazdasági egyetem képviselője volt a felsőházban kultuszminiszterré történt megválasztásáig, 1938 májusáig), Tomcsányi Móric és Tomcsányi Vilmos Pál jogászok, Vendl Aladár vegyészmérnök, vagy Wolkenberg Alajos, a budapesti hittudományi kar delegáltja.

E rövid és igen hézagos fölsorolásból is kitűnik: a szellemi élet legtekintélyesebbjei, legismertebb és legelismertebbjei ténylegesen részt vettek a magyar parlament munkájában. Ezt senki nem vitatta, sőt a felsőházi törvény leghevesebb ellenzői is üdvözölték a különböző tudományok képviselőinek felsőházba való delegálását. Teljesen igaza volt Illés Józsefnek, a felsőházról szóló törvényjavaslat előadójának, (a Pázmány Péter Tudomány-