Tanulmányok a magyar felsőoktatás XIX-XX. századi történetéből - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 14. (Budapest, 1991)

Ujváry Gábor: Egyetemek képviselete az országgyűlésen

26

arisztokrácia 500-600 tagja ugyanolyan súllyal és erővel fog a

törvényhozásba beleszólni, mint ahogy a 7 és fél millió magyar12

ság akar majd beleszólni...".

Dénes István igencsak meggyőző érveivel szemben azonban hallgassuk tovább az 1926: XXII. te. általános indoklását! "A törvényjavaslat ... a születési és a vagyoni jogcím megfelelő korlátozásával olyan új elemeket vesz fel a felsőházba, akiknek a törvényhozásba való bevonása hívatva lesz a főrendiház tekintélyét ... és a törvényhozás színvonalát emelni ... 1885-ben... Irányi Dániel indítványa ... a felsőházat a jelen törvényjavaslat alapelveinek lényegében megfelelő elvek szerint a főrendek, a törvényhatóságok és különféle intézmények által választott tagokból akarta összealkotni." Az indoklás a nemzetgyűlés közjogi és igazságügyi bizottságának a törvényjavaslatról adott jelentését is tartalmazza. Eszerint a javaslat "mindazokat a jogcímeket fenntartja, amelyek a főrendiházi tagságnak alapjai voltak, ezeket a jogcímeket azonban kiegészíti a törvényhatóságok, egyetemek és főiskolák, továbbá a különféle élethivatások szervezetei részéről való választás jogcímével. Ez a reform a nemzet gerincét tevő középosztályt, az intelligenciát fogja a felsőházba bevinni akkor, amikor ennek az osztálynak a közreműködése az alsóházban a választójog kiterjesztése következtében nincs többé biztosítva".

Gondoljunk csak Dénes István szavaira! "A választójog kiterjesztése" valójában azt eredményezte, hogy még a legdemokratikusabb összetételű 1938-44-es országgyűlés alsőházában, a képviselőházban is 59 földbirtokos (20 százalék), 40 ügyvéd