Tanulmányok a magyar felsőoktatás XIX-XX. századi történetéből - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 14. (Budapest, 1991)
Ujváry Gábor: Egyetemek képviselete az országgyűlésen
24 Az 1920-tól 1926-ig egykamarás magyar parlament, azaz a nemzetgyűlés, az 1926: XXII. te. értelmében az 1918-ban megszűnt főrendi ház helyett a felsőház megalapításával ismét kétkamarás országgyűléssé vált. E törvény tette lehetővé a magyar- országi egyetemek és főiskolák intézményes országgyűlési képviseletét. Bár - mint erről korábban már szóltam - polgári hivatásuk szerint egyetemi és főiskolai tanár tagjai 1848-től kezdődően állandóan voltak a magyar országgyűléseknek, ez azonban nem jelent/h/ette, hogy ők saját egyetemüket képviselik. A felsőoktatási intézmények küldötteinek parlamenti, felsőházba való delegálásáról - a pesti egyetem 1790-es javaslata után csaknem 14G, Irányi Dániel tervezete után pedig jó negyven évvel - először az 1926: XXII. te. rendelkezett. A törvény általános indoklása szerint "kétségtelen, hogy a főrendiház eddigi összealkotása nem felel meg többé az idők demokratikus szellemének. Oly szervezet, amely túlnyomóan a születésre és a nagy öröklött vagyonra alapítja a törvényhozói minőséget, ... nem lehet megfelelő biztosítéka a törvényhozási munkához megkívánt különleges tulajdonságoknak... ezért főrendiházunkat a kor követelményeinek megfelelően demokratikus irányban szükségképpen át kell alakítanunk." Hogy ez a "kor követelményeinek megfelelő", "demokratikus átalakítás" végül is milyen "sikeres" volt, annak illusztrálására talán elegendő a Szabó Dezső által szeliden "görénykurzusnak" titulált ellenforradalmi korszak utolsó országgyűlése (1939-1944) felsőházának szociális összetételét bemutatni. (Egyébként igen jellemző, hogy az országgyűlési almanachoknak csak ez az utolsó kötete
