Tanulmányok a magyar felsőoktatás XIX-XX. századi történetéből - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 14. (Budapest, 1991)
Kiss Márton: Műegyetem alapítási kísérlet Győrött az 1960-as években
175 a Duna-hídon, illetve délen, a vasút fölötti felüljárón a csúcsidőben már ekkor forgalmi torlódást okozott. A szakértők úgy ítélték meg, hogy 1975-80 között szükség lesz a híd szélesítésére illetve új híd építésére. Véleményük szerint azonban a híd kapacitásának növelése egyébként sem oldaná meg a belvároson való áthaladást, mert annak utcáit műemléki jellegénél fogva nehezen lehet szélesíteni. Míg a délről érkező forgalom a nyugaton és keleten tervezett vasúti felüljárókkal a belvárostól elterelhető, addig Révfalu ékalakú hajlata még egy új Duna-híd esetén is a belvárost fogja terhelni a forgalmával. Ezért a bizottság véleménye az volt, hogy a belváros védelme érdekeben nagy csúcsforgalmat előidéző létesítményeket Révfaluba telepíteni nem kívánatos. Kétparti telepítés esetén fontos megoldandó feladat volt az oktatási épület és a diákszállás közötti közvetlen kapcsolat megteremtése, hiszen a tervek szerint az 5000 fő nappali hallgatóból mintegy 4000 fő a Püspökerdőben lakott volna. Erre előzetes szakvéleményében már Fátay is gondolt, ő egy gyaloghidat javasolt. A bizottság a gyaloghidat nam tartotta elegendőnek, véleményük szerint a hallgatók és az egyetem személyzete nemcsak gyalogosan használná a hidat, továbbá a belső üzemeltetés38 hez is szükséges a közúti híd. Az egyparti telepítés kapcsán a bizottság véleménye az volt, hogy Sziget felé csúcsforgalom nem mutatkozna, mert nincs időponthoz kötött utazás. Úgy ítélték meg, hogy a legnagyobb csúcs- forgalom az építkezés során és hétvégeken lehet, amikor a Ráb- ca-hidat a város lakói kiránduló forgalommal is igénybe veszik.
