Tanulmányok a magyar felsőoktatás XIX-XX. századi történetéből - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 14. (Budapest, 1991)

Ujváry Gábor: Egyetemek képviselete az országgyűlésen

16

tek. Az értelmiségi cenzus az egyetemi és akadémiai tanárok jövedelmüktől független választójogát és választhatóságát is előírta. A 2. §. értelmében választók voltak "jövedelmükre való tekintet nélkül a tudorok, sebészek, ügyvédek, mérnökök, akadémiai művészek, tanárok, a magyar tudós társaság tagjai, gyógyszerészek, lelkészek, segédlelkészek, községi jegyzők és iskolatanítók, azon választókerületben, mellyben állandó lakásuk van." Választható volt mindenki, "ki választó, ha életének 24- ik évét betöltötte, s a törvény azon rendeletének, miszerint törvényhozási nyelv egyedül a magyar, megfelelni képes." (3. §.)

Az 1861. évi országgyűlést az 1791:XI. törvénycikk módosításával, az 1865. évit pedig a Februári Pátens alapján hívták össze. 1869-ben ismét az 1848:V. te. szerint választottak.

Az 1848:V. te. nyomán 1874-ben született meg az új választójogi törvény, mely kisebb változtatásoktól eltekintve a dualizmus folyamán mindvégig érvényben maradt (1874:XXXIII. te.).

A törvény 9. §-a lényegében megismételte az 1848-as szabályozás értelmiségi cenzusra vonatkozó részét: "Jövedelmükre való tekintet nélkül választói joggal bírnak: a magyar tudományos akadémia tagjai, a tanárok, akadémiai művészek, tudorok, ügyvédek, közjegyzők, mérnökök, sebészek, gyógyszerészek, az okleveles gazdák, okleveles erdészek és okleveles bányászok, a lelkészek, a segédlelkészek, községi jegyzők, iskolai tanítók és az okleveles kisdedóvók azon választókerületben, melyben állandóan laknak."

Az összeférhetetlenségről szóló 1875:1. te. is "kivételes" elbírálásban részesítette az egyetemi tanárokat, hiszen esze-