Tanulmányok a magyar felsőoktatás XIX-XX. századi történetéből - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 14. (Budapest, 1991)

Ujváry Gábor: Egyetemek képviselete az országgyűlésen

15

lönböző választókerületek képviselőiként - esetenként az uralkodó által kinevezett főrendiházi tagokként - kerültek a parlamentbe. Elsősorban pártpolitikai, területi és helyi érdekeket érvényesíteni kívánó poli tikusokként, nem pedig a felsőfokú oktatási intézményeket képviselő tudósokként. Ennek ellenére is föltűnő azonban, hogy a dualizmus idején ugrásszerűen gyarapodott, színvonalában pedig emelkedett a felsőoktatással foglalkozó parlamenti hozzászólások száma. Ez nagy részben nyilvánvalóan a képviselőházban ülő egyetemi és akadémiai tanároknak volt köszönhető. Az ő parlamentbe jutásuk pedig három tényező együttes hatásának tulajdonítható: a Magyarország polgári berendezkedését elősegítő választójogi törvényeknek, melyek nép- képviseleti alapokon szervezték újjá az országgyűlést; az értelmiségi - ezen belül is a felsőfokú képesítéssel rendelkező - szakemberek és általában a szakszerűség növekvő súlyának és megbecsültségének; valamint - az utóbbi problémához kapcsolódva - új egyetemek és főiskolák alapításának, illetve a régiek átszervezésének, s ezzel párhuzamosan az egyetemi vagy főiskolai kar és a hallgatóság létszáma gyarapodásának.

1. Értelmiség és választójog

Az 1848. évi márciusi törvények egyik legfontosabbika az addigi alsóházi, rendi képviseletet fölváltó népképviseleti törvény, az 1848: V. törvénycikk volt, mely a választójogot kiterjesztette azokra a 20. életévüket betöltött közrendű polgárokra is, akik a bevett vallásfelekezetekhez tartoztak, és bizonyos, meghatározott vagyoni és értelmiségi szintnek megfelel-