Tanulmányok a magyar felsőoktatás XIX-XX. századi történetéből - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 14. (Budapest, 1991)

Kiss József Mihály: Párhuzamos utak. A kolozsvári és a pozsonyi egyetem válságos időszakának történetéhez

152

Összegzés

Végezetül nem kerülhetjük meg a kérdést: miért maradhatott fenn a két szóbanforgó egyetem?

Hiszen, józanul mérlegelve a helyzetet, sokkal több szólt a nemleges, mint a pozitív döntés mellett. Az ország két forradalommal s az ellenforradalommal-, a vesztett háborúval, s az azt követő igazságtalan békével a háta mögött, a gazdasági ösz- szeomlásból való kilábalás nehézségeivel terhelve döntött a két egyetem megtartása mellett. Pedig a pénzügyminisztertől kezdve az érintett egyetemi tanárokon át (láthattuk a "debreceni meghívás" fogadtatásánál), a befogadó városok egyes érdekcsoportjaiig sokan szívesen láttak volna egy ellenkező előjelű határozatot. Gróf Klebelsberg Kunó - a korszak talán legnagyobb kultúrpolitikusa - a későbbiekben maga is úgy nyilatkozott, hogy:

87

"Én talán egyik-másik egyetemet egyesítettem volna," mégis,

az országgyűlés másként döntött.

Hiába hangoztatták azt, hogy "adott esetben nem két új egyetem létesítéséről, hanem két már létező egyetem megtartásá- 88

ról van szó" - a tények mást mutatnak.

Pécs és Szeged, már az 1912. évi egyetemalapítás idején aktívan fellépett, s amikor az ország szerencsétlen helyzete következtében eljött az ő idejük is, céljuk eléréséhez nem riadtak vissza az áldozatoktól sem.

E cél eléréséhez megmozdult a katolikus egyház: "a kultúrának vezetése, irányítása és legfelsőbb virágzásba hozatala a jól szervezett és jól elhelyezett egyetemek hivatása. Jó helyen