Tanulmányok a magyar felsőoktatás XIX-XX. századi történetéből - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 14. (Budapest, 1991)
Kiss József Mihály: Párhuzamos utak. A kolozsvári és a pozsonyi egyetem válságos időszakának történetéhez
123 Kiss József Mihály: Párhuzamos utak A Kolozsvári és a pozsonyi egyetem válságos időszakának történetéhez Magyarország az első világháború idején négy egyetemmel rendelkezett. Időrendben haladva az első, az 1633-ben Pázmány Péter által Nagyszombatban alapított universitas ekkor már jóval több mint száz éve a fővárosban működött. Az ország második egyetemét Kolozsvár székhellyel 1872-ben állították fel. Az országgyűlés döntése alapján 1912-ben újabb két vidéki város, Debrecen és Pozsony kapott egyetemet. Az első világháborút lezáró, Magyarországra kény szerített, s 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés területi rendelkezései két egyetem székhelyét is idegen országoknak ítélték oda, pontot téve ezzel egy már az 1918-1919-es évek fordulóján megkezdődött folyamatra. Úgy gondoljuk, néhány részlet bemutatása is érzékeltetheti Kolozsvárnak és Pozsonynak a múlt századok magyar kultúrájában, ezen belül is felsőoktatásában betöltött szerepét. Kolozsvárott a jezsuiták kollégiumát Báthory István 1581-ben egyetemi rangra emelte, melynek két kara, a hittudományi és bölcseleti, halála után még két évtizedig működött. 1698-ban a jezsuiták újra megnyitották kolozsvári akadémiájukat, amely Mária Terézia halálakor négy karral rendelkezett. Az intézmény universitas jellegét II. József törölte el 1 1784-ben. Pozsonyban Mátyás király 1467-ben alapított Academia Istropolitana néven egyetemet, amely körülbelül két évtizedig működött. 1784-ben a nagyszombati jogakadémia költözött a város
