Tanulmányok a magyar felsőoktatás XIX-XX. századi történetéből - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 14. (Budapest, 1991)
Szögi László: A temesvári és kassai műegyetem létesítésének tervei 1918 előtt
119 tett emlékiratát, és 1918 márciusában a rektor vezetésével négytagú küldöttség utazott Kassára az ottani viszonyok tanulmányozására. A tapasztalatok alapján 1918. április 2-án megszületett az újabb javaslat, amely Kassa városát minden tekintetben alkalmasnak találta arra nézve, hogy oda a bányászati, kohászati, sőt az erdészeti képzés is áthelyeztessék, megteremtve ezzel egy harmadik műegyetem alapjait. Ezek után Kassa városa kérte, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter a konkrét szervezési kérdésekről a tárgyalásokat kezdje meg. Komolyabb tárgyalásra azonban csak a Földművelésügyi Minisztériumban került sor 1918. április 18-án, ahol a megjelentek döntő többsége a Kassára költözés mellett foglalt állást, és a Pénzügyminisztérium képviselője is csupán anyagi, pénzügyi vonatkozású aggályainak adott hangot. Egyébként a földművelési tárca úgy nyilatkozott, hogy az erdészeti képzést még akkor is Kassára kívánná telepíteni, ha a pénzügyi kormányzat ragaszkodna a bánya- és kohómérnökképzés Selmecbányán való tartásához. A József Műegyetemen szokás szerint kiküldött bizottság tárgyalta meg a kassai műegyetem létesítésére vonatkozó javaslatot, és az elkészült tervezetben támogatólag nyilatkozott, de ellentétben a selmeci javaslattal, hangsúlyozta, hogy a leendő kassai technikai főiskolának is teljes szervezetűnek kell lennie, vagyis nem lehet eltekinteni az ún. törzsfakultások létesítésétől. Mint írják: "Csonka technikai főiskola abban a veszélyben forog, hogy izolálva marad, és a technikai tevékenység egyetemességével va18 ló eleven összefüggését elveszti". A kor pénzügyi viszonyait ismerve, mindezek alapján nyugodtan állíthatjuk, hogy a kassai
