Tanulmányok a magyar felsőoktatás XIX-XX. századi történetéből - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 14. (Budapest, 1991)

Szögi László: A temesvári és kassai műegyetem létesítésének tervei 1918 előtt

115

új előterjesztését a miniszterhez, amelyben most már kérte a tervezett műegyetem felállításához szükséges konkrét előkészítő munkálatok megkezdését. A minisztérium azonban csak lassan mozdult, hiszen novemberben küldte véleményezni a javaslatot a műegyetem tanácsának, s mire onnan visszakerült a támogató vélemény a miniszterhez, már 1917. márciusa lett. A véleménynek korábban már idézett részein túl fontos újdonsága volt az 1914-es Zelovich-féle emlékirathoz képest, hogy nem csupán a budapesti szakosztályokat javasolta Temesváron létrehozni, de célszerűnek tartotta felvenni "a temesvári műegyetem programjába a bá10

nyászat és kohászat oktatását is". A hallgatói létszámot a korábban tervezett 1000 helyett 2000-ben javasolta meghatározni .

E mozgással egyidőben azonban a Selmecbányái főiskola vezetősége is újabb akciót indított. Talán nem túlzás, ha úgy fogalmazunk, ebben az időben a selmeci főiskola tanári kara egyre inkább elbizonytalanodva kereste az intézet válságából kivezető utat. Csak ezzel magyarázhatók a szinte két hónaponként már egy mástól teljesen eltérő, újabb és újabb szervezeti formákat, meg oldásokat kereső javaslatok, memorandumok. Vitális István, aki 1917. május 8-án szólalt fel Selmecbánya közgyűlésén, már hangot adott annak az aggodalmának, hogy ha a temesvári intézet a közeljövőben létrejön, és Selmecen semmi sem változik, akkor a tanárok nagy része az új főiskolára fog pályázni vagy oda nyer áthelyezést, s ez katasztrófális következménnyel jár majd a Főiskolára nézve. Az indítvány hatására a város újra kérte a minisztertől a selmeci Főiskola egyenrangúsítását a budapesti intézménnyel, és alapításának 150 éves jubileuma alkalmából