Tanulmányok a magyar felsőoktatás XIX-XX. századi történetéből - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 14. (Budapest, 1991)

Szögi László: A temesvári és kassai műegyetem létesítésének tervei 1918 előtt

113

és számra is megfelelő mérnökgeneráció nevelése."

Érdemes felfigyelni arra, az egyébként várható jelenségre, hogy az új műegyetemek felállításáért folytatott küzdelemben mindkét helyen egyformán, s ezúttal egybehangzóan felmerülnek fontos belpolitikai, sőt később külpolitikai megfontolások is. Mind Selmecbánya, mind Temesvár a történeti Magyarország nemzetiségek lakta vidékeihez tartozott, pontosabban a magyar többségű és nemzetiségi területek körülbelüli határára esett. Érthető, hogy így a nemzetiségi probléma mindkét helyen előkerül. Selmecbánya tanácsa 1912-ben már kifejti, hogy a Főiskola "fenntartása és felvirágoztatása itt a nemzetiségi mozgalmaknak kitett vidéken, nemcsak a város lakosságának érdeke, de érdeke az országnak, érdeke édes magyar hazánknak is. Bátran állíthatjuk ugyanis, hogy városunk e nagy vidéken védőbástyája a magyarságnak...". Egy évvel később pedig már azt írják, hogy ha a Főiskola helyzete biztató módon nem rendeződik, "városunk lassan elpusztus és akkor ledől az a hatalmas védőbástya is, melyet eddig a nemzetellenes törekvések itt a felvidéken hiába ostromoltak és akkor városunk lesz a főhelye a nemzetiségi izgatásoknak". Az előbbiekhez igen hasonlóan Temesvár városa már 1907-ben szilárd meggyőződését fejezte ki arra nézve, "hogy a Délvidéken, melynek lakossága a századok viszontagságai alatt változott át vegyes nemzetiségűvé és soknyelvűvé, fontos államérdeket képez az, hogy a nemzetiségeket a magyar tudományos kiképzés, a magasabb nemzeti műveltség beolvasztó erejével a magyarságnak teljesen megnyerjük... s ez által az egységes magyar nemzeti államnak itt erős védbástyát emeljünk minden kisértés