Tanulmányok a magyar felsőoktatás XIX-XX. századi történetéből - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 14. (Budapest, 1991)
Szögi László: A temesvári és kassai műegyetem létesítésének tervei 1918 előtt
112 A másik város, Temesvár érvei a települési, közlekedési, ipari és kereskedelmi adottságaira vonatkoztak. Valamennyi idevonatkozó dolgozatban, így Zelovich memorandumában is nagy hangsúlyt kapott az a tény, hogy Temesvár a magyar Délvidék legnagyobb vasúti csomópontja, természetes közlekedési központja, beleértve a Balkán felé irányuló útvonalakat is. Nem elhanyagolható az sem, hogy részben a város saját ipara sem volt jelentéktelen, de emellett közelében feküdt a történeti Magyar- ország egyik legjelentősebb bányászati és kohászati iparvidéke. Az említett, tulajdonképpen kézenfekvő érvrendszer mellett ma is figyelemreméltó, sőt részben aktuális megállapítások olvashatók a forrásokban. Igen jelentős annak a szerves kapcsolatnak a felismerése, amely "a mérnöki hivatás és a közgazdaság fejlődése között fennáll". A műegyetemi tanács által kiküldött bizottság helyesen állapította meg, hogy közgazdaságunk már a háborút megelőző időben "igényelte a világversenyben való helytálláshoz szükséges produktív munkában, hogy a technikai tudományokban képzett férfiak minél nagyobb, és állandóan növekvő számban rendelkezésre álljanak". A MMÉE pedig már háború utánra gondolva, mondhatnánk látnoki képességekkel 1917. július 13-án így fogalmazott: "Bármiként ítéljük meg a magyar közviszonyok szempontjából várható eshetőségeket - egy dolog kétségtelenül bizonyos, tudniillik, hogy az ország közgazdaságára nehezedő óriási közterhek fedezetét csak a gazdaságosan végzett és lényegesen fokozott termelésben tudjuk biztosíthatni. Ennek a nemzetmentő gazdasági erőpróba eredményességének egyik alapvető feltétele: kellő gazdasági látókörrel bíró, kitünően képzett
