Tanulmányok a magyar felsőoktatás XIX-XX. századi történetéből - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 14. (Budapest, 1991)
Szögi László: A temesvári és kassai műegyetem létesítésének tervei 1918 előtt
Ill létrehozása érdekében kifejtettek. A növekvő háborús kiadások és az infláció következtében nagy súllyal estek latba a beruházás költségei. Selmecbánya ez ügyben hatásosabban érvelhetett, hiszen itt egy meglévő intézményt kellett csupán kiegészíteni. A meglévő karok illetve szakosztályok mellé önálló gépészmérnöki és általános mérnöki osztály felállítását feltétlenül javasolták, de mind a korábbi, mind a felújított 1917-es tervekben szerepelt a kémiai és ami még figyelemre méltóbb, az elektrotechnikai osztály létrehozásának gondolata. A levéltári iratokból kiderül, hogy a valós költségeket a gyorsuló infláció miatt szinte lehetetlen volt kiszámítani, mert szinte mindegyik szakvélemény más összegről szólt, s például a budapesti műegyetem szakértői kb. négyszer akkora összegre becsülték a beruházások nagyságát, mint a sel- meciek. Selmec ellen szólt azonban az, hogy a város a XIX. század utolsó évtizedeitől kezdve lemaradt a fejlődésben, bányái kimerültek, ipara alig volt, így valóban nemigen lehetett alkalmas egy korszerű műegyetem elhelyezésére. Az intézmény képviselői ez ellen külföldi példákat hoztak fel: "Bátorkodunk ... e tekintetben a német egyetemek közül Heidelbergre, Jenára, Haliéra és Tübingenre utalni, melyeknek mint kimagasló tudományos gócpontoknak híre az egész művelt világra kiterjed. Pedig úgy ezek, mint az angol tudományosság sok száz éves múlttal dicsekvő központjai Oxford és Cambridge, kis, magukban véve je0 lentéktelen vidéki városokban vannak elhelyezve". E merész ösz- szehasonlítás azonban a selmeci elhelyezés bírálóit természetesen egyáltalán nem győzte meg.
