Tanulmányok a magyar felsőoktatás XIX-XX. századi történetéből - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 14. (Budapest, 1991)
Szögi László: A temesvári és kassai műegyetem létesítésének tervei 1918 előtt
loB bányászati akadémia a modern igényeknek minden tekintetben megfelelő bányászati és kohászati irányú műegyetemmé fejlesztessék ki, mely technikai tudománynak művelése és adminisztracionális tekintetben a budapesti m. kir. József Műegyetemmel teljesen 5 egyenlő színvonalra volna állítandó". Selmecbányán a XX. század első éveire merőben elkülönült egymástól az erdészeti és a bányász-kohász szakosztály álláspontja, mert míg az előbbi a költözés, az utóbbi ekkor még a műegyetemmé fejlesztés mellett nyilatkozott. A selmeci viták azonban - ahogy ezt helyesen állapítja meg Hiller István - az első világháborúig csak egészen szűk szakmai körökre korlátozódtak. A mérnöki, műszaki értelmiségi közvéleményt a század első évtizedeiben valamivel nagyobb mértékben foglalkoztatta a másik lehetséges fejlesztési variáció: a temesvári műegyetem gondolata. Temesvár szabad királyi városa még 1907. február 28-án fordult emlékiratával a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, amelyben ugyan elsősorban a harmadik egyetem idehelyezéséért versenyzett, de egyben külön fejezetben kérte a második műegyetem Temesvárott való felállítását. A kérést támogatta a Magyar Mérnök és Építész Egylet is, és hivatalos határozat nélkül is, az 1910-es évek elejére úgy látszott, Temesvár óhajtása hamarosan teljesülhet. Ezt támasztotta alá Zichy János vallás- és köz- oktatásügyi miniszter 1911-es parlamenti nyilatkozata is, amelyben a várost jelölte meg az új műegyetem leendő székhelyéül, és már az előkészületekre kisebb összeg megszavazását is kérte. A biztató jeleket látva Temesvár városa 1911 utolsó napjaiban (december 20-án) a műegyetem ügyének szakszerű előkészítése
