Tanulmányok a magyar felsőoktatás XIX-XX. századi történetéből - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 14. (Budapest, 1991)
Szögi László: A temesvári és kassai műegyetem létesítésének tervei 1918 előtt
lo7 szakban számos nagyvárosunk között a harmadik, illetve negyedik tudományegyetem odahelyezése, illetve felállítása érdekében. E küzdelemben exponálták magukat az elkövetkezendőkben említendő városok is, de a kormányzat végül is Debrecen és Pozsony mellett döntött 1912-ben. A legkorábbi javaslatok Az új műegyetemért folytatott küzdelemben résztvevők egyik csoportját azok képezték, akik a Selmecbányái Bányászati és Erdészeti Akadémiát, majd Főiskolát akarták igazi technikai főiskolává fejleszteni, kezdetben még eredeti székhelyén, később más hazai nagyvárosba költöztetve. A másik - és tegyük hozzá, nagyobb hatású és megalapozottabban érvelő - csoport egy teljesen új és a budapestivel lényegében azonos műegyetem létrehozása mellett kardoskodott, és az intézet leendő székhelyeként Temesvárt, a délvidék, a Bánság gyorsan fejlődő ipari központját jelölte meg. 1896-ban az első magyar technikus kongresszus már úgy nyilatkozott, hogy örömmel látná egy második magyar műegyetem fel- 4 állítását. Ugyanekkor az Országos Erdészeti Egyesület úgy foglalt állást, hogy az erdészeti képzést függetleníteni kell, és azt el kell költöztetni Selmecbányáról. A selmeci képzés másik ágát képviselő Országos Bányászati és Kohászati Egyesület azonban ellenkezően látta a helyzetet, s 1897-es rimaszombati közgyűlésén elavultnak minősítette ugyan az Akadémia szervezetét, mégis 1898. évi pécsi közgyűlésén elfogadott memorandumában a pénzügyminisztertől azt kérte, "hogy a Selmecbányái m. kir.
